Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

Színek, ízek, illatok

Ősznyitó piacozás a Telekin

2018. szeptember 20. csütörtök

Az ősz megérkezését az erdőben a falevelek, a Teleki téri piacon pedig a színes, szagos, ősszel termő zöldségek és gyümölcsök megjelenése jelzi. No meg az elsőre kellemetlen, aztán hamar ínycsiklandóvá váló savanyú káposzta illata. A piachoz nemcsak a látvány, de az illatok, sőt, a hangulat is hozzátartozik. Így együtt lesz azzá, ami: sokszínű, életszagú, lármás forgatag... Nekem tavasszal és ősszel a legkedvesebb. Nézzük csak, hogy miért!

Piacolni sokféleképpen lehet. Van, aki muszájból megy arra, de akadnak romantikus lelkűek is, akik szívesen belecsöppennek Amelie csodálatos világába.

Abba a miliőbe, ahol pillanatnyi boldogságot adhat az is, ha egy tál lencsébe belemélyesztjük az ujjunkat. Én az utóbbi csoportba tartozom. Már az is nagy élvezetet jelent, ha kimondhatom azt a szót, hogy patisszon.

A piac vezetősége is fontosnak tartja, hogy a piacozás élménnyé váljon. „Tudjuk, hogy még rengeteg feladat áll előttünk” – kezd bele Unger Roland az Új Teleki téri Piac és Termelői Piacok vezetője.

„De nagy öröm, hogy fedett helyen, emberbarát áron, megbízható minőségű áruval láthatjuk el a környék lakóit. Minden nap azon dolgozunk, hogy még korszerűbbek lehessünk. Természetesen az itt élők igényeire koncentrálva, a kerület vezetőségével együttműködve határozzuk meg a céljainkat.” És valóban, tényleg nagy a változás. Sokaknak meg van régről a bódésoros élmény.

Az árusok között sétálunk, úgy beszélgetünk. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Az alap zöldségeken és gyümölcsökön túl, virágárus, hentes, savanyúságos, lángosos, büfé, kínai cikkes.

Mindenhol öles betűkkel az árak feltüntetve. Aki nem lusta két kört tenni, ügyesen is vásárolhat.

Épp’ a padlizsánokat csodálom, a mély liláját irigylem, aztán a sütőtökre téved a szemem, és már látom is, hogy készítek belőle egy csilis sütőtök krémlevest. Hosszasan méregetem az árukat, akad olyan eladó, aki felajánlja, kóstoljam meg a szőlőt, hogy eldönthessem, melyik a jobb. „Na, melyik ízlik jobban?” – kérdi Sanyi, az egyik árus.

„Az olasz nagy szeműre, vagy a magyar saszlára szavaz?” Az olasz nagy szemű inkább a szemet gyönyörködteti, a magyar apró viszont ízvilágában a gyermekkor világát idézi. Épp’ ilyet szüreteltem kislányként, így nem lehet másként, azt választom.

Mellé még kerül egy kis szilva, mert gyönyörű, jó áron van, és a lányaim szeretik. Hazafelé pedig már ki is találom, diót fogunk bele dugdosni, úgy esszük. Egy nagyon kedves erdélyi ember mesélte nekem egyszer, ez volt gyerekkorában a legkedvesebb csemegéje. Muszáj nekünk is kipróbálnunk.

Fotó: Huszár Boglárka és Senger Nikolett/Józsefváros újság