Amikor Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta magát, az nem öngyilkosság, hanem áldozat volt, "értünk és helyettünk elkövetett katartikus tett" - mondta Tőkés László református püspök a mellszobor előtt. Az Európai Parlament néppárti képviselője a hősök napjához kapcsolódó megemlékezésen megáldotta Bauer Sándor bronz mellszobrát, Hargitai Ottó alkotását, amelyet tavaly állítottak fel a józsefvárosi Mátyás téren.

A református püspök arról is beszélt, hogy Bauer Sándor az "egészséges nemzetköziség" jegyében követte a prágai Jan Palach példáját a brassói Mózes Mártonnal együtt, akik szintén felgyújtották magukat Csehszlovákia szovjet megszállása elleni tiltakozásul. A történelem folyamán mindig voltak olyan emberek, akik akár saját életük árán is fel akarták hívni a figyelmet az igazságra - tette hozzá. Utalt arra, hogy a korabeli sajtó öngyilkosságnak állította be Bauer Sándor tettét. Ezzel párhuzamba állította Tőkés László az 1959-ben halálra ítélt és kivégzett Tóth Ilonka medika ügyét, amelyet ugyancsak meghamisítottak - mondta, és még hosszú ideig sokan rossz színben akartak feltüntetni.

A megemlékezésen felolvasták Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének és a rendezvény fővédnökének a levelét. Ebben a házelnök megállapította, hogy "Bauer Sándor története rettenetes történet", amely egyszerre magyar és közép-európai. Az ő és társai tettei nélkül nekünk sem lenne szabadságunk - írta. Bauer Sándor önégetésével többre értékelte a szabadságot, mint az életet, hitte, hogy a szabadság mindennél többet ér, áldozatával pedig tehet valamit a magyar nemzetért - állapította meg Kövér László.

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke beszédében kiemelte, Közép-Európa nemzeteinek hősei munkájukkal vagy önmaguk feláldozásával is jelezték: az emberek közé nem állíthat a kommunizmus szögesdrótokat, nem választhatja el őket egymástól. Utalt arra, hogy Bauer Sándor önégetésével kapcsolatban a sajtó nem írhatta meg az igazságot, tettének indítékait elhallgatták, kórházi ágyán pedig előzetes letartóztatásba helyezték.

Kitért arra, hogy az önfeláldozó fiatalember osztálytársának, Szilágyi Jánosnak azt írta levelében, hogy "eszme nélkül nem él, csak létezik az ember, tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki felgyújtotta magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen". Szüleinek címzett búcsúlevelében pedig arról szólt, hogy "szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek".

Rámutatott: Bauer Sándor az emberek melletti kiállást választotta, ezzel pedig a magyar szabadság hőse lett. Tennünk kell azért, hogy a kommunizmussal szemben ellenálló hősök emléke ne merüljön feledésbe - hangsúlyozta.

Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere kiemelte: Bauer Sándor nagyon fiatalon hozta meg drámai döntését önmaga feláldozásáról, ami azt bizonyítja, hogy erősebb volt az erkölcs és az igazságosság melletti elkötelezettsége, mint az életösztöne. Az ő és a hozzá hasonló mártírok cselekedete a kortársak szemében sokszor érthetetlen, ugyanakkor az idő múlásával példaképpé válnak - jegyezte meg. Utalva arra, hogy Vácz Gyula, Bauer Sándor nagybátyja és a szobor állíttatója felajánlotta az önkormányzatnak az emlékmű tulajdonjogát, úgy fogalmazott: a politikailag sokáig kitagadott Bauer Sándort "így kapjuk vissza", mert ő egy volt közülünk, "a mi vértanú prófétánk ő".

Déri András, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke megemlítette: Bauer Sándor elhatározta, de senkinek nem mondta, mire készül, nevezetesen arra, hogy felhívja a figyelmet, hogy milyen állapotok uralkodtak még 1969-ben is Magyarországon. Nem szabad elfelejteni Bauer Sándor nevét, mert ő valóban a magyar nép hőse - állapította meg. Elmondta, oktatófilmet készítenek az 1956-os forradalom és szabadságharcról és hőseiről, s ezt történelem- vagy osztályfőnöki órákon le lehet vetíteni.

Döbrentei Kornél író, költő arról szólt: a szobor az életnek üzeni azt, hogy "van értelme az ellenállásnak", ugyanakkor - miközben Bauer Sándor tettét a pesti srácokéhoz hasonlította - úgy látja, az áldozatvállalókkal manapság nem túl erős a szolidaritás. Hozzátette: úgy kell emlékeznünk, hogy gondoljuk végig, mi ezeknek a tetteknek a tanulsága napjainkban.

A hősök napjának megtartásáról 2001-ben határozott az első Orbán-kormány, A megemlékezéseket az első és a második világháború hőseiről minden év májusának utolsó vasárnapján tartják.