A Ludovika főépületének átadása után beszélgettünk Józsefváros polgármesterével, a kerület fejlesztéseiről, a kampány visszásságairól, rejtélyes szocialista százmilliókról és a választás fontosságáról.
- A Ludovika épülete Józsefváros egyik szimbóluma. A szellemisége pedig az ország egyik szimbóluma. A közel 200 éves épület majd egy évszázadon keresztül adott otthont a magyar katonatisztképzésnek, ezáltal a hazafiasság jelképévé vált.
- Józsefváros így is Budapest egyetemvárosának számít. Számos nagy felsőoktatási intézmény mellett azzal, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is a kerületben nyitja meg kapuit, több ezer új diák jelenik meg Józsefvárosban. Egyébként az Orczy negyed szempontjából különös jelentősége van ennek, hiszen a Ludovika-beruházással az egész környéken fejlődnek a szolgáltatások, erősödik az ingatlanpiac és javul a közbiztonság.
- Az Orczy negyed beruházás szorosan kapcsolódik a Ludovika programhoz. A Ludovika program sem áll meg a kert bejáratánál, hiszen a környéken lévő jó néhány épület is oktatási funkciót lát majd el. A következő években az Orczy negyed felújítását – mint egyik régi elmaradását a kerületnek – is rendezzük, hiszen a közterületek, a házak állapota és a lakosság helyzete tekintetében van még mit javítani. Az Orczy negyed program – hasonlóan a Magdolna negyed programhoz – egy olyan integrált, szociális városrehabilitációs program lesz, amelynek során nemcsak a közterületek újulnak meg, hanem a lakosságnak is társadalmi programokat indítunk – a bűnmegelőzés, közbiztonság, drogprevenció, szociális ellátás terén. Ha a Ludovika program és a kerület által indított Orczy negyed program – kéz a kézben tudna járni, az Orczy negyed újjáépülését jelentené.
- A Ludovika programnak megvan a fedezete, az elkészült egyetemi épület állami forrásból épült. Az uniós források is rendelkezésre állnak a Ludovika kapcsán. Az Orczy negyed program pedig reményeink szerint az Új Széchenyi Terv támogatásával és a kerület ráfordításaival valósul meg.
- Vas Imre szorgalmas, megbízható ember. Józsefváros iránt elkötelezett, szereti a kerületet, és tiszteli az itt élőket. Vas Imre jó választás. Az elmúlt években sok ügyben dolgoztunk együtt, sokat segített a kerületnek. Szemben Pál Tibor szocialista képviselőjelölttel, aki négy év alatt egyszer sem kérdezte meg tőlem, sem a kerület más vezetőjétől, hogy miben segíthet, és soha semmilyen köze nem volt Józsefvároshoz.
- Lehet, de a szomszéd kerület polgármesterétől úgy hallottam, hogy ott sem nagyon törte magát.
- Megállapodtunk a kampány kezdetén a politikai jelölő szervezetekkel, hogy bizonyos szabályokat betartunk. Ezek között volt az is, hogy nem „vadplakátolunk”, nem csúfítjuk el a kerület képét, és nem okozunk maradandó károkat illegális falragaszokkal vagy a járda összefújkálásával. És végképp nem csinálunk olyat, hogy a közúti jelzőtáblákra választási hirdetéseket ragasztunk. A szocialisták minden ponton megszegték ezt a megállapodást. Pál Tiborra jellemző, hogy bár köze nem volt Józsefvároshoz, sohasem segített semmiben, most egy hónapig itt kampányol, összepiszkolja az egész kerületet, majd mint aki jól végezte a dolgát, távozik. Elfelejti, hogy mindezt majd az adófizetők pénzéből kell eltakarítani. Ezért szólítottam fel arra, hogy a saját zsebéből térítse meg az okozott károkat. Ő persze azzal védekezik, hogy nem tudja, hogy kik a konkrét elkövetők. A szegfűt nyilván nem a Jobbik vagy az LMP érdekében fújták a járdákra.
- Vas Imrével tudnék együttdolgozni, Pál Tiborral nem. Pál Tibor politikai alapon annyira ellenzi azokat az eredményeket, amelyek hozzám és a mostani kerületi vezetéséhez köthetőek, hogy mindent elkövetne azért, Józsefváros ne legyen sikeres. Nehéz helyzetbe kerülne a kerület, ha Pál Tibor az országgyűlésben mindenhol, keresztbe tenne a sikeres ügyeinknek.
- Azért, hogy az eddig jól működő városvezetés ne legyen sikeres. Azért, hogy újra átvehessék a hatalmat. Az ő párttársai meg a szabaddemokraták éveken keresztül szétlopták ezt a kerületet. Csak a pénz kitalicskázása folyt. Akkor került adósságcsúszdába is Józsefváros.
- Tovább bonyolódik a szocialista bűnregény. Egyre világosabb, hogy Mesterházy Attilának, itt helyben pedig Pál Tibornak válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy honnan voltak Simon Gábor százmilliói. Egyre nyilvánvalóbb, hogy pártpénzt is kezelhetett, nem csak a sajátját. Ezért el kell számolniuk a szocialistáknak, és követeljük tőlük, Mesterházy Attila valljon színt. Hosszú hetek óta nem kaptunk arra választ, kinek a pénze ez valójában, és miről egyeztetett Mesterházy Attila Simon Gáborral titokban az ügy kirobbanásakor.