A nyolcadik osztályos tanulók zenével és versrészletekkel színesített megemlékező műsorának részeként a színpadon látottakat korabeli felvételek tették még teljesebbé. Az 1956. október 22-e és november 4-e közötti események egyszerre jelentek meg a színpadon és a háttérként szolgáló vetítővásznon. Az archív felvételeknek, a diákok játékának és a színpadon zajló eseményeket fáradhatatlanul rögzítő videokamerának köszönhetően egy kicsit összemosódott múlt és jelen, megismerhetővé és láthatóvá váltak az 58 évvel ezelőtt történtek.

A rendezvény kezdetén Stenczinger Csilla igazgatónő köszöntötte a gyerekeket, a tanárokat és a megjelent vendégeket. Köztük Vörös Tamás önkormányzati képviselőt, aki a műsor után tartott megemlékező beszédében annak fontosságát hangsúlyozta, hogy megismerjük és kellőképpen értékeljük őseink tetteinek jelentőségét, hiszen ez az, ami egy közösséget igazán naggyá tesz.

Emlékeztette a diákokat arra is, hogy szüleink, nagyszüleink a régi rendszerben még nem emlékezhettek meg 1956 hőseiről, ma azonban már jól tudjuk, hogy egykor a kommunizmus leple alatt milyen rémtettetek követtek el a vezetők hazánkban, és milyen sokat köszönhetünk azoknak, akik 56 őszén fellázadtak ez ellen az elnyomás és rémuralom ellen. Nemcsak azért tartozunk hálával és tisztelettel a Corvin közben, a Práter utcában, a Tömő utcában, a Magyar Rádió épületénél és a Köztársaság téren harcolt 56-os ifjaknak, mert lehetővé tették, hogy ma már szabadon hangot adhassunk véleményünknek, hanem azért is, mert a világ az itt zajló eseményeket látva döbbent rá arra, milyen is valójában a kommunizmus, és mit tett azokkal, akik nem értettek egyet az eszméivel.