Kedves, mosolygós, határozott nő, aki két lábbal áll a földön. Imád olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, főzni. És imádja a gyerekeit.

– Hogyan kezdte a pályát a szabolcsi gimnázium befejezése után?

– Őrmesterként. A józsefvárosi rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályára kerültem. Rövid ideig egyenruhás járőr voltam, és vagy másfél évig fogdás. A Csobánc utcában alapszintű rendőri képzést kaptunk, majd jött a tiszthelyettesi tanfolyam. A Tűzoltó utcában laktam, a közterület-fenntartók piciny szállóján. Volt úgy, hogy hazafelé menet rámköszönt valaki: „Jó napot, őrmesternő!”, akire korábban sokat vigyáztam a fogdában.

Aztán a rendőrnő férjhez ment egy rendőrhöz, Székesfehérvárra költözött, két fia született – majd a gyes után visszatért a kapitányságra. Attól fogva naponta ingázott Fehérvár és Józsefváros között. Minden reggel négykor kelt, és este fél hétre ért haza. Ezt csinálta huszonkét évig. Ma is ingázna, ha másfél évvel ezelőtt nem kapott volna egy szolgálati lakást a Lujza utcai rendőrházban.

Horváth Klára kiemelt főnyomozó 

 – Közben elküldtek zászlósképzőbe, majd egy újabb tanfolyam elvégzése után felkerültem a bűnüldözési alosztályra, nyomozói beosztásba. Ennek nagyon örültem, mert sokkal önállóbb feladatom lett: a kapitányság személykörözési tevékenységének irányítása, végrehajtása. Ez nem csak adminisztratív munkát jelent, hiszen ki is kell menni a területre, címeket ellenőrizni stb. Sok oka lehet egy ember eltűnésének. Fel kell térképezni a bejelentés körülményeit, az eltűnt személy környezetét, anyagi helyzetét, a családi hátteret, ismerősökkel beszélni. Itt bizony gyakran számít a női megérzés is.

– De az önképzést sem hagyta abba. Nem lehetett könnyű a munka és a két gyerek mellett. Hol szerzett diplomát és miből?

– Sopronban, a pedagógiai főiskola szociálpedagógiai szakán. Négy évig ingáztam oda is. Ez a szakterület nagyban segíti a munkámat, hiszen gyakran intézkedem halmozottan hátrányos helyzetű, nevelőotthonokból elszökött gyermekek felkutatásában. Ezenkívül bűnmegelőzési, áldozatvédelmi tanácsadást is tartottam különféle oktatási intézményekben, idősotthonokban. A polgári diploma megszerzése után a rendőrtiszti főiskola egyéves szaktanfolyamán is államvizsgáztam, ahol a diplomamunkámat „A kiskorúak eltűnésének okai Budapest VIII. kerületében” címmel írtam.

– Mi a helyzet a saját családjával?

– A fiaim már felnőttek, és élik a saját életüket, ettől függetlenül sokat vagyunk együtt. A férjemtől öt éve elváltam. Jelenlegi párom civil a pályán, akivel sokat kirándulunk, evezünk, sok közös programot szervezünk.

A körözötteket és az eltűnteket kutatja

– Azt mondják, nem is igazi rendőr, aki nem volt fenyítve.

– Hát én eddig még nem voltam, amire büszke vagyok. Ez az első munkahelyem, és gondolom, az utolsó is. Szeretek itt lenni. Ismerik a munkámat, elnézik, hogy az igazamért a végsőkig kiállok.

– Profinak tartják a körözés területén.

– Sokszor keresnek vidéki kapitányságokról is. Január elsejétől új körözési törvény lépett életbe, emiatt jártam körözést oktatni a fővárosi törvényszékre és az ügyészségre is, hogy mi a teendő a legkülönbözőbb típusú körözések esetén.

– Az ORFK és a BRFK főkapitányaitól kapott kitüntetések mellett számos köszönő levelet kapott az egyszerű állampolgároktól is. Miért?

– Mert sikerült megtalálnom a hozzátartozójukat. Amíg valakinek nem tűnik el a hozzátartozója, nem is tudja, milyen érzés ez. Függetlenül attól, hogy egy „jó családból” származó személyről, vagy pedig egy bűnözőről van szó. A munkámban elengedhetetlen az együttérzés. Szeretek segíteni. Így teljes az életem.