Az 1980-90-es években hódított teret a pszichoanalitikusok körében is ez a módszer, amely kezdetben a balett zárt, kötött formai világával szakító művészek szabad improvizációiból merített ihletet. Mozdulataink, táncunk kifejezi a lelkünkben zajló folyamatokat, mentális állapotunkat. Taglejtéseink, testtartásunk és mozgásunk arra is megtanít, hogyan alakítsuk kapcsolatainkat a többi emberrel és környezetünkkel. A tánc öröme felszabadít, segít oldani a stresszt és a gátlásokat. Mozdulataink elemzésével fejleszthetjük önismeretünket, és a terapeuták is pontos képet kaphatnak a lelkünkben zajló folyamatokról, hogy aztán a mozgás és tánc gyógyító erejével segítsenek megbirkózni a problémáinkkal.

Incze Adrienne beszélt az együttmozgás és az érintés kapcsolatteremtő erejéről, illetve arról, hogy ezzel a módszerrel számos olyan pszichiátrián kezelt betegnél értek el jelentős eredményeket, akiknél más gyógymód nem bizonyult hatásosnak. A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a mozdulatok és az érintések egészen a kezdetektől fontos szerepet kapnak életünkben. Az anyai érintés egész életre kiható szerepet játszik a gyermek lelki fejlődésében, az ismétlődő mozdulatok és rituálék erős biztonságérzetet alakítanak ki a csecsemőben.

A beszélgetés után a jelenlévők maguk is belekóstolhattak a mozgás- és táncterápia ízébe. A szavak helyett most a testek beszéltek, a mozdulatok változatos érzelmeket közvetítettek. Majd Szalóki Ági vezetésével a jelenlévők kortárs zenei kórussá alakultak, hogy egy csodaszép, érzelmekkel teli éneket improvizáljanak. Ahogy előtte a mozdulatok, most a zene nyelvén is mindenki szabadon adhatott hangot a benne zajló lelki folyamatoknak. Miután a tánc segített megnyitni az utat az érzések előtt, egészen másképp szólalt meg az énekhang is.