Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződése és a környező utcák a fegyveres ellenállás legfontosabb területei közé tartoztak, mivel a délkeletről érkező szovjet csapatok az Üllői úton vonultak be a városba. A szovjeteket feltartóztatni kívánó felkelők hamar felismerték a Corvin mozi és a környező házak stratégiailag kedvező helyzetét, hiszen ezeket könnyű volt védeni, továbbá remek tüzelési állást jelentettek a felvonuló szovjet csapatokkal szemben. Az itt berendezett bázist tekintették az ország politikai és katonai vezetői a fegyveres felkelés központjának, ezért már a forradalom első napjaiban megpróbálták megsemmisíteni, sikertelenül. A szovjetek is ezt a városrészt tartották a legveszélyesebbnek, a november 4-i szovjet intervenció egyik fő csapása a Corvin köz ellen irányult, ezért a pusztítás itt volt a legnagyobb mértékű. A bevonuló szovjet csapatok az Üllői út és a Nagykörút mentén fekvő házakat az első emelet magasságában végiglőtték. A harcok a kerületben november nyolcadikáig tartottak.

Élet a forradalom után

A Vörös Hadsereg támadásai óriási pusztításokkal jártak. A forradalom leverése után a mindennapi élet megindítása, a rend helyreállítása, a harcok nyomainak eltakarítása, az újjáépítés mindenhol a tanácsok feladata volt. A kerületi tanács dolgozóinak többsége a harcok elmúltával, november 10-én megjelent a tanácsházán, és azonnal nekilátott a károk felmérésének a munka azonban lassan indult meg. A legsürgősebb feladatok közé ezekben a napokban a hajléktalan családok elhelyezése tartozott. Mivel október–novemberben Józsefvárosban és Ferencvárosban zajlottak a legnagyobb harcok, itt volt a legnagyobb a pusztítás, ezért a VIII. kerületi tanácsnak különösen sok rommal, lerombolt épülettel, fedél nélkül maradt családdal, feltöredezett úttal kellett szembenéznie. A házak tekintélyes részét érte találat, majdnem hét és félezer lakás sérült meg, és ezek közül 1400-at nem is lehetett újjáépíteni. A fedél nélkül maradt lakosok – kb. 1500 család – a pincékben, üres üzlethelyiségekben húzták meg magukat. A fegyveres harcok során keletkezett rom és törmelék eltakarításáról a tanácsnak kellett gondoskodni. A romeltakarításba bevonták a kerületi vállalatokat is, akik járművel és emberrel segítették a szemét elhordását, a romok eltakarítását. A rengeteg felhalmozódott szemét miatt megnövekedett a kerületben a járványveszély. A lakosok élelmezésében nagy szerepe volt a környező falvakból érkező élelmiszer szállítmányoknak. Az összes KÖZÉRT közül 15 maradt ép. Nagy problémát jelentett, hogy a harcok következtében megszűnt a közvilágítás, ennek megoldása szintén a tanács legsürgősebb teendői közé tartozott. A harcok miatt az oktatás teljesen leállt. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az iskolákat is jelentős károk érték. A 20 általános iskolából 15 olyan, amelyeket csak üveg, vagy kisebb kár ért, 5 általános iskola viszont igen súlyosan megsérült. A harcokban Budapesten 1945 ember esett el, ebből 435 személy Józsefvárosban lelte halálát. A halottak egy részét október és november folyamán a Fiumei sírkert 21-es parcellájában helyezték el. A parcella fennmaradását az illetékesek azonban csak ideiglenesnek tekintették. „Az ellenforradalmi harcok alatt elesettek jelenlegi parcelláját egyelőre meghagyva, azt magas élősövénnyel kerítettem el.” olvasható dr. Pongrátz Kálmánnak a Fővárosi Tanács elnökének egy 1957-ben keletkezett levelében. 1958-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa „Az ellenforradalom leverésében az ország gazdasági rendjének helyreállításban kifejtett tevékenysége elismeréseként” dr. Suhajda Józsefnek a VIII. kerületi tanács végrehajtó bizottsága elnökének és dr. Vida Miklósnak a Hazafias Népfront VIII. kerületi titkárának a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. Dr. Vida Miklós Józsefváros országgyűlési képviselője, az országgyűlés alelnök volt 1989-ben amikor a sors fintoraként visszahívták így kénytelen volt lemondani minden tisztségéről. És bár eltűntek a történelem süllyesztőjében a Suhajdák és a Vidák a kerület házainak a falán örök mementóként megmaradtak a golyó ütötte nyomok, emlékeztetve az itt lakókat az 1956-os harcok súlyosságára.

Máté András