Az erdélyi író, Tamás Áron Farkaslakán született 1897-ben. Gyermekkorában Árkónak szólították, amit azonban nem szeretett. Egy ismerős, idősebb úr gyakran kérdezgette tőle, hogy mi lesz, ha nagy lesz, ötletet is adott hozzá: „Legyél költő! Olyan költő, mint Petőfi”. Tamási Áron még nem töltötte be harmincadik életévét, amikor ez már valósággá is vált, író lett: sorra jelentek meg művei Kolozsvárott, többek között 1925-ben a Lélekindulás című novelláskötete.

Az 1920-as évek vége felé többször járt Budapesten. Benedek Elek támogatta a fiatal erdélyi alkotókat, köztük Tamási Áront is: találkozókat szervezett számukra ismert írókkal, költőkkel, művészekkel. Az összejöveteleket többnyire a VIII. kerületi, Szűz utca 2-es szám alatti ház egyik lakásában tartották, ahol Benedek Elek egyik rokona lakott. Tamási Áron rövid ideig Amerikában is élt (1923-25), hazatérve novelláival, regényeivel egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Négy alkalommal kapta meg a Baumgarten-díjat, 1954-ben Kossuth-díjat vehetett át.

Tamási Áron a negyvenes évek közepétől élt Budapesten: először a barátainál, többek közt Bajor Gizi színésznőnél a Stromfeld Aurél utcában, de lakott az Alkotás utcában is. Első, igazán önálló lakása a józsefvárosi Vas utca 2/c alatt volt, harmadik feleségével élt itt éveken át. 

Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kérésére a szülőfalujában temették el.