A tárlat négy teremben kiállított alkotásai jól elkülöníthető eseményeket és korszakokat idéznek meg. Az első terem a forradalom első napjait mutatja be a Kossuth téri vérengzésekig. Ebben a helyiségben látható a Szálin-szobor kezének egy darabja is, amely Pécsi Sándor színművész és családja birtokában volt hosszú ideig, a szóbeszéd szerint a kertjükben elásva. 

A második terem kettős érzelmeket vált ki a látogatóból, az eleje még pozitív, itt még a szabadság kivívása reményében dúlnak a harcok, de a végén már megjelenik a menekülés szimbóluma, az andaui hidat jelképező installáció. Itt kaptak helyet Amberg József ceruzarajzai is, aki az utcán dokumentálta a harcok által sújtott Józsefváros különböző helyszíneit, majd otthonában akvarellbe öntötte a képeket. Ebben a teremben helyezték el a kiállítás egyik büszkeségét, Marc Chagall Anya gyermekével című litográfiáját, amellyel a művész a magyar forradalom előtt tisztelgett. 

A harmadik terembe – amely a megtorlás időszakát jelképezi – egy kulcslyukon keresztül jut a látogató. A terem közepén Kádár János dolgozószobája helyezték el egy sakktáblára, míg az utolsó terem középpontjába a 301 parcella emlékműpályázatának makettjei, valamint Nagy Imre 1989-es újratemetése került. 

Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár a kiállítás megnyitóján azt emelte ki: a kiállítás rámutat arra, hogy a művészet segít megérteni a történelmet, a hősiességet, a célokat, amelyekért elődeink küzdöttek. 

1956 az első és egyetlen olyan szabadságharc a kommunizmus ellen, amely arról szólt, hogy a magyarok függetlenséget, szabadságot és demokráciát akartak a szovjet típusú totalitárius rendszerrel szemben – ezt már Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, és a kiállítás létrejöttét támogató 1956-os Emlékbizottság társelnöke mondta el ünnepi beszédében.

Csorba László, a múzeum főigazgatója szerint a tárlat nem csupán két hét drámai küzdelmét mutatja be, hanem egy örökségét is, amellyel együtt kell élnünk.

„A mi 56-unkhoz szimbólumok bukása is kapcsolódik, amit a kiállításban is megpróbáltunk megragadni, ilyenek: a gyűlölt Sztálin-szobor ledöntése, és a címer kivágása a zászlóból” – hangsúlyozta Ihász István, a kiállítás egyik kurátora. 

Gál István, a tárlatot összeállító másik történész szerint a kiállítás egyik érdekessége, hogy az alkotások között számos képzőművészeti alkotás párhuzamba van állítva, egymást felerősítő kordokumentumokat sikerült így párba állítva bemutatni. 

A kiállítás november 13-ig tekinthető meg.