A Trianon Kutatóintézet a 95. évfordulóra egy több mint 300 oldalas hiánypótló évkönyvvel jelentkezett: a Trianoni Szemle 2015-ös folyóiratát a szerzők ismertették a Józsefvárosi Galériában. A közönségtalálkozón az érdeklődők szemelvényeket hallhattak a kiadványból, egyben ízelítőt kaphattak a készülő, 2016-os folyóiratból.
A nagy hőség ellenére szép számmal érkeztek érdeklődők pénteken, a Trianoni Szemle 2015. évkönyv bemutatására a Józsefvárosi Galériába. A szerzők egymást követően, vetített képek segítségével szemezgettek a kiadvány érdekességeiről.
Szidiropulosz Archimedes, az évkönyv főszerkesztője a kutatóintézet és a folyóirat történetét foglalta össze. Az évkönyv három nagy fejezetre osztható: az elsőben közéleti személyek, mint Szűrös Mátyás, Blaskó János és Tolcsvay Béla vallanak arról, hogy mit jelent számukra Trianon. A második rész az első világháború hősei előtt tiszteleg, a harmadik fejezet pedig korabeli írók, költők verseivel, naplórészleteikkel idézi fel az 1920 előtti időszakot.
Kolczonay Katalin olvasószerkesztő egy Wass Albert-gondolattal jellemezte a kiadvány létjogosultságát, amely szerint: „sehová sem szabad idegenként visszamennünk oda, ahol már egyszer otthon voltunk”, azaz, sok ismeretanyagot kell még feldolgoznunk a témában, mert a saját sorsunkról is igen keveset tudunk.
Zeke Gyula a harmadik fejezett érdekességeiről szólt, köztük arról a Szőcs Géza-írásról, amelyben 9 erdélyi várost vásárolt vissza egy román írótársától egy utazás során. Domonkos László egy saját történetet elevenített fel, amely szerint a gimnáziumban, a hősök szobra előtt annyiszor tisztelegtek a diákok, ahányszor elmentek előtte, azért, mert a hazaszeretet egészen mást jelentett, mint a mai világban.
Kocsis Sándor egy első világháború alatt született – a doberdói fronton lévő fiú és szülei közötti – levelezést ismertetett a hallgatókkal érzékeltetve a háború szörnyűségeit. Sipos Endre pedig háborús műemlékeket elemzett a vetített képek segítségével, kiemelve a Százados úti művésztelepen alkotók munkáit.