Ünnepélyes keretek között helyezték vissza a lyukas zászlót ábrázoló, bronz öntvénnyel díszített márványtáblát a Blaha Lujza tér és a József körút sarkán, ott, ahol az egykor több sajtótermék – többek között a Szabad Nép, 1956 után pedig a Népszabadság – szerkesztőségének otthont adó Sajtópalota állt. 

Sára Botond az ünnepséget megnyitó Himnusz elhangzása után köszöntőjében kiemelte, kerületünk az események fészke volt: „A szabadságharc legtöbb áldozata Józsefvárosban esett el. Az első lövések is a Bródy Sándor utcában, a Magyar Rádió épületénél dördültek el. Itt kapott halálos lövést a felkelés első hőse, egy 18 éves tanuló, és november 4. után itt tartott legtovább az ellenállás” – mondta.

Hozzátette: „Szándékunk, hogy a tábla minden erre járót emlékeztessen az ’56-os áldozatok hősies tettére. Emlékeztessen arra, hogy képesek voltak hazájuk szabadságáért és függetlenségéért életüket adni. Bátorságukkal példát mutatnak a mai nemzedéknek is.” – hívta fel a figyelmet az alpolgármester.

Kenessey Csaba – a felkelők egyike, aki az eredeti emléktáblát bajtársával, Kovács Andrással, a felkelőcsoport parancsnokával állíttatta – beszédében elmondta, sajnos nagyon kevesen érték meg közülük a forradalom hatvanadik évfordulóját.

A kíméletlen megtorlás során az itthon maradott bajtársaik mindegyikét halálra ítélték. „Ám történelmünk bizonyítja, hogy minden generációban jelentkezik egy új erő, amely hajlandó áldozatot hozni az ország szabadságáért.”

Ezt követően Bándi Kund, az Összmagyar Testület ügyvezető elnöke – a forradalom idején maga is józsefvárosi lakos – idézte fel 56-os emlékeit, majd Ötvös István, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja méltatta az események világpolitikai jelentőségét.

Az ünnepség zárásaként a Józsefváros nevében koszorúzó Sára Botond alpolgármester mellett az Összmagyar Testület, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, valamint a Magyar Nemzetőrség és az 1956 Magyar Nemzetőrség is tisztelgett a hősök emléke előtt.

A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja 

A lengyel-magyar-litván kezdeményezésre bevezetett emléknapot 2011 óta minden évben augusztus 23-án tartják meg, arra emlékezve, hogy 1939-ben ezen a napon kötött megnemtámadási megállapodást a sztálini Szovjetunió és a náci Németország, szabad utat engedve Lengyelország felosztásának és a napokkal később kitörő második világháborúnak.