A Polgárok Háza magyarság peremvidékeit ismertető sorozatában bemutatkoztak már a moldvai és a gyimesi csángók, valamint a Bukovinából az Al-dunához telepített székelyek is. A negyedik, befejező részben a bukovinai székelyek magyarországi csoportja mutatta meg, hogy miként őrzik napjainkban is a hagyományaikat: köztük a hadikfalvi betlehemes játékot.
A december 9-ei kulturális programon az éppen 75 éve Magyarországra telepített bukovinai székelyek mutatkoztak be az ezúttal is szép számban megjelent közönségnek. A színpadon egymást váltották a mesemondók, zenészek és táncosok.
A sorozathoz hűen ezúttal is kiállítás színesítette a programot. A tárlat gerincét Bognóczky Géza andrásfalvi református lelkész 1941 és 1943 között készült fotói adták.
Kóka Rozália, a Népművészet mestere nyitóbeszédében a hányattatott sorsú közösség Bukovinából való hazatérését ismertette. Mint elmondta: Trianont követően, a Romániához került Bukovinából 1938-ban hazatelepítették az ott élő németeket. Falvaikat románok foglalták el, akik szemet vetettek a bukovinai székelyek otthonaira is.
Dr. Német Kálmán bukovinai plébános Budapesten kérte a kormány segítségét közössége hazatelepítéséhez. Erre a második bécsi döntést követően kínálkozott lehetőség, amikor visszakerült Észak-Erdély Magyarországhoz, és ismét elérhető közelségbe került a határ.
A képek a készülődéstől kezdve az új otthonban való berendezkedésig tartó időszakot ölelik fel. A falvaikat elhagyó székelyek mindössze egy nagy ládányi holmit vihettek magukkal, vagyonukat hátra kellett hagyniuk a helyükre érkező románoknak.
A kosnai határállomáson virágokkal feldíszített vonatra szálltak és onnan Bácska felé tartottak, megállva egy-egy állomáson, ahol szeretettel fogadták őket – magyarázta a fényképek történetét Kóka Rozália.
Ezt követően az Érdi Bukovinai Székelyek Egyesülete és a Népdalkör tagjai előadták a bukovinai székely betlehemest, a „csobánolást”, amely 2013-ban felvételt nyert a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.