Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

„Ha meghal a humor, akkor öt perc múlva én is”

Beszélgetés Koós Jánossal

2016. december 29. csütörtök

Kislány a zongoránál, Sír a telefon és Macskaduett – csak néhány az emlékezetes művekből. Koós János messziről indult pályáján: oboistának készült, végül a Táncdalfesztiválok hercege lett. A 79 éves énekes, humorista hat nagylemezt énekelt fel, számos elismerésben részesült, népszerűsége pedig töretlen. Rendszeresen köszön vissza a televízió képernyőjéről és a mai napig koncertezik legnagyobb slágereivel, amelyek közül több a Rezső – ma már Szenes Iván – téren született.

Kevesen tudják, hogy zenészként kezdte karrierjét. Mesélne erről?

Általános iskolás voltam Miskolcon, amikor az Észak-Magyarország című lapban olvastam, hogy felvételit tartanak a zeneiskolában. Mikor rám került a sor a felvételin, megkérdezték, hogy milyen hangszeren játszok. Mondtam, hogy semmin, erre furcsán néztek rám. Akkor azt kérték, énekeljek valamit, erre elénekeltem a Bánk Bánból a Hazám hazámat. A tanárok összesúgtak egymás közt, aztán elmondták, hogy megfeleltem. Boldogan meséltem otthon édesanyámnak, aki annyit kérdezett, hogy mi az az oboa, mire én azt válaszoltam: nem tudom, de oboista leszek. Később  1957-ben, amikor leérettségiztem, bevettek a Vám- és pénzügyőrség zenekarába, majd egy évvel később a Zeneakadémiára is felvettek.

Fotó: MTI

Hogyan vált az ország egyik leghíresebb énekesévé?

A Zeneakadémia gólyabálján kértek meg, hogy énekeljek valamit. Ekkoriban volt Budapesten Vico Torriani, a népszerű énekes, és az ő dalát kellett előadnom. Szerettem volna, ha a kíséret vicces lenne, így végül egy tuba és egy pikoló kísért. Az Országos Rendező Irodától ezt meghallva mondták, hogy 1960. december 25-én és 26-án lesz két előadás és megkértek, hogy énekeljem el ugyanezt. Először nem vállaltam, aztán meggyőztek. Eközben továbbra is bejártam az Akadémiára, ahol egy napon szembe találtam magam a koncert plakátjával. Bilicsi Tivadar, Honti Hanna, Psota Irén, Márkus László és a többiek neve a plakáton, de az enyém sehol. Mérges lettem, mert ha már elvállaltam, legalább a nevem legyen kiírva. Aztán szóltak, hogy ott van legalul. Újra kimentem, és megnéztem: Koós János. Az voltam én. Közölték, hogy Kupsa névvel nem lehet táncdalt énekelni. Miért, olyannal lehet, hogy Psota? – kérdeztem. Így lettem Kupsa Jánosból Koós János. 

A legismertebb slágerek a Rezső téren – ma már Szenes Iván téren – születtek. Milyen volt a munka Szenes Ivánnal?

Az ő zsenialitását leginkább egy történet tudja bemutatni. Egyszer hívott, hogy hallgassam meg egy ötletét. Azt mondta, hogy a világ legszebb szerelmi dalát fogja nekem megírni, a szerelmes dal minden sora úgy fog kezdődni, hogy én. Mondtam neki, hogy ne bolondozzon, nem lehet egy nőnek így szerelmet vallani, de aztán mégis működött az Én, aki nála jártam. Erre csak ő volt képes: egy zseni volt.

Koós János a józsefvárosi Szenes Iván-emlékkoncertek rendszeres fellépője

A szintén zseni Hofi Gézával ugyancsak alkotott, léptek fel együtt. Róla is van egy jó története?

Egy alkalommal álltunk a színpadon, a második sorban pedig ott ült Kádár János. Egyszer csak Géza félbeszakította az előadást, mire én nagyon megijedtem, mert ez nem volt előre megbeszélve. Azt mondta: „abbahagyom, én ezt a szakmát nem folytatom, holnaptól kezdve kádár leszek. Gyalulni fogok és csiná… nem, ez is szar, a kádár is szar.” Ezután pedig folytattuk tovább az éneklést. Az emberek a nézőtéren majd megszakadtak a nevetéstől.

Ha már a nevetésnél tartunk: többször azt nyilatkozta, hogy Önnek nagyon fontos a humor.

Ha meghal a humor, akkor öt perc múlva én is. Csak egy példát mondok erre: gimnazista voltam, amikor irodalomórára A kőszívű ember fiait kellett kiolvasni. A tanárnő mindenkitől sorban megkérdezte, hogy elolvasta-e. Mikor én kerültem sorra elmondtam, hogy sajnos még nem olvastam el a könyvet. A tanárnő persze kérdőre volt, hogy miért nem, mire én azt feleltem, hogy azért, mert Rejtő Jenőt olvastam. A tanárnő végül csak annyit mondott: az más, és beírt egy ötöst.

Talán sokan nem tudják, de rajzol, karikatúrákat is készít.

A Vidám Színpadon Bajor Imrével két útszéli kurvát játszottunk egy darabban, amelynek a díszleteit és jelmezeit a híres Vogel Eric tervezte. Egyszer hamarabb elkészültem a próbára, ezért a büfében untam magam. Ott ült Vogel Eric, éppen újságot olvasott. Mondtam a büfésnek, hogy adjon már egy filctollat és lerajzoltam Ericet. Odahívtam az asztalomhoz, egy ideig méricskélte a rajzot, majd hazavitte. Két-három évvel később tudtam meg, hogy meghalt. Úgy éreztem, el kell mennem a sírjához egy szál virággal a Farkasréti temetőbe. Egy hófehér márványlap a sírja, csak a neve és az én karikatúrám ékesíti. 

Hogyan készülnek a családjával az ünnepekre? 

Emlékszem egy emlékezetes karácsonyra. Régen rengeteget dohányoztam, és ezt a gyerekek nem szerették. Aztán egy gyönyörűen becsomagolt Dunhill gázöngyújtót találtam a fa alatt. Akkoriban nagyon nehéz volt ilyesmihez hozzájutni, ezért nagyon meglepődtem, és meghatódtam. Azon a karácsonyon nemcsak ajándékokat kapott a család, hanem egy ígéretet is. Megfogadtam, hogy többé nem gyújtok rá, és azóta soha többet nem is cigarettáztam.

Koós János 1937. november 20-án született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt, majd elvégezte a Zeneművészeti Főiskola oboa szakát. 1957-1960 között az Országos Pénzügyőr Zenekar kötelékében játszott. 1960-ban Vico Torrianit parodizálta, és ettől az évtől kezdve a Kamara Varieté tagjaként dolgozott. Első sikereit táncdalfesztiválokon indulva aratta: kétszer első díjat nyert. 1961-ben megjelent első nagy slágere a Micsoda nagyszerű dolog. 1966-ban a legjobb énekes díjat is megkapta. Hat nagylemeze, számos kislemeze került kiadásra, televíziókban is gyakran szerepelt, sőt, műsorokat is vezetett.