Mélyen hívő családból származik. Egyenes út vezetett ahhoz, hogy lelkipásztor legyen?

Kettősség határozta meg a gyerekkoromat: egyrészt a református gyülekezet gondnokának a fia voltam, másrészt szerettem focizni járni, a barátaimmal lenni, gyereknek lenni. Éltem egy egyházias életet és a kamaszok nyughatatlan, lázadó mindennapjait. Majd elkerültem egy nagyon őszinte légkörű ifjúsági táborba, ahol meséltem a vívódásaimról egy evangélikus teológus fiúnak. Hosszasan beszélgettünk arról, hogy Isten az elrontott cselekedeteimre, bűneimre kész bocsánatot adni, ha én komolyan kérem tőle. Tulajdonképpen ekkor, 16 évesen fordult meg az életem. Ugyanúgy kamasz maradtam, kitanultam két szakmát, leérettségiztem, de közben sok minden formálódott bennem. Így jutottam el ’82-ben oda, hogy szeretném a teljes életemet Isten oltárára tenni.

2009-ban lett a Nagyvárad téri Református Gyülekezet lelkipásztora. Milyen a közösségi élet a gyülekezetében?

Itt már a kezdetektől élénk gyülekezeti élet zajlott. A két háború között számos alkalommal tartottak műsoros estet: a gyerekek verseket tanultak, színdarabokat adtak elő, az asszonyok pedig süteményt készítettek és teát főztek. Ma, havonta egyszer istentisztelet után ismerkedési félórát tartunk az altemplomi teremben, ami egy jó alaklom arra, hogy megismerjük a gyülekezet új tagjait. Évente kétszer tanévnyitó illetve záró istentiszteletekkor gyülekezeti ebédet is rendezünk. Nyári gyermektáborokat is szervezünk, öt napon keresztül reggel nyolctól délután öt óráig különböző játékos foglalkozásokat biztosítunk a gyerekeknek.

A gyülekezet mellett érdemes szót ejteni a templomról is. Úgy tudom érdekes a története.

1921-ben született egy gondolat, hogy az akkor már létező gyülekezetnek építsenek egy templomot – az emlékezet templomát – ami az első világháborúban elesett hősöknek állít emléket. Országos közadakozást hirdettek, majd 1929-re elkészültek az alaprajzok és 1930-ban megtörtént az alapkőlettel is, melyen részt vett Horthy Miklós kormányzó, Klebensberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetve Bethlen István miniszterelnök is. Végül 1935. szeptember 22-én szentelték fel a templomot.

Ha már szóba került az emlékezés, mi az, amire most 2017-ben, a jubileumi évben emlékezünk?

Luther szerzetesként élt és vívódott, mert szeretett volna Istennek jól megfelelni. Azt érezte, hogy annyi bűne van, hogy Isten kegyelmére van szüksége. Ekkor hívta fel a tanára a figyelemét a római levélre, amit Luther tanulmányozni is kezdett. Felfedezte, hogy az Istennek tetsző életet élő ember a hit által él, és csak az Isten által nyerhet megbocsátást. Luther és a reformátorok rámutattak a középkori egyház elhajlásaira és arra, hogy milyen irányba kellene visszatérni. Felszabadították az emberek lelkiismeretét és kezükbe adták a bibliát. Ez forradalmi cselekedet volt, amiről meg kell emlékezni.

Milyen szerepe volt a reformáció értékeinek és hogyan tudunk ma meríteni belőlük?

A hitélet újragondolása mellett, a reformációnak óriási hatásai voltak mind a képzőművészetre, a zeneművészetre, a tudományra, a politikára és társadalomra egyaránt, és értékei ma is jelen vannak az életünkben. Akkor, 1517-ben fontos volt, hogy megújuljon az emberek gondolkodásmódja, és ez ma sincs másként. Igazán komoly társadalmi megerősödés vagy talpra állás országos szinten nem fog bekövetkezni, ha az emberek gondolkozásában nem történik változás. Ez mindnyájuknak a személyes felelőssége is.

Országszerte színes programokkal emlékeznek az 500. évfordulóra, a gyülekezettel hogyan készülnek?

Tavaly már több előadást tartottunk a reformáció hatásairól, de természetesen idén folytatódnak az előadások és a programok. Ősszel a Kelenföldi kórus látogat majd el hozzánk és énekel Alföldy – Boruss Csilla, orgona-, és csembaló művész és karnagy vezetésével, valamint a művésznő egy előadást is tart majd arról, hogy a reformációnak milyen hatása volt a zeneművészetre. A többi józsefvárosi gyülekezettel együtt október 31-e előtti vasárnapon pedig szeretnénk megemlékezni az 500 évvel ezelőtti eseményekről.