Hazudni tudni kell! címmel egy pikáns francia komédiát mutattak be a közelmúltban a Turay Ida Színházban. Ebben a zenés vígjátékban számos bonyodalom adódik, a nézők legnagyobb örömére. Az inast Seprenyi László játssza a darabban. A fiatal színész második évadát tölti a Turayban, emellett naponta láthatjuk a tévéképernyőn, Bartha Krisztiánt alakítja a Barátok köztben.
Február 11-én mutatták be a Kálvária téren a Hazudni tudni kell! című vígjátékot, mi a te szereped ebben a darabban?
Egy Hector nevű szereplőt játszom az előadásban, aki a Castellan-ház inasa, és a ház dolgaiért felel. Nagyon otthonosan érzi magát, amit a családtagok nem néznek jó szemmel, de ennek ellenére rendkívül kényelmes ez a helyzet számára. Tetszik a szerepem, ami kihívást jelent, mert nincs sok szövegem, de az inas mindig a jelenlétével vívja ki a közönség figyelmét.
Milyen feladatok várnak az évad további részében?
A Férfiak a fejükre estek című vígjátékban is szerepet kaptam, ebben a darabban Szulák Andreával, Sztárek Andreával, Détár Enikővel, Keresztes Ildikóval játszom együtt, nagyon jó kollégák. A Hazudni tudni kell!-ben, Mikó Istvánnal, Nyírő Beával, Győri Péterrel, és a többiekkel.
Mióta tartozol a Turay társulatához? Milyen volt egy új csapatba beilleszkedni?
2015-ben végeztem a Pesti Magyar Színiakadémián, Darvasi Ilona igazgató asszony eljött a vizsgaelőadásunkra, majd többedmagammal meghívott minket a színházába. A színészosztályunkból hatan kezdtünk el itt játszani, másfél éve vagyok a társulat tagja. Nagyon szeretem a társulatot. Családias a hangulat, aminek nagyon örülök. Darvasi Ilona olyan jó értékeket képvisel az én szememben, ami megegyezik azzal, amit én is gondolok a színházról.
A színházi munkák mellett a televízió képernyőjéről is ismerhetünk, hiszen négy éve szerepelsz az ország legnépszerűbb sorozatában. Miben különbözik a színpad a képernyőtől?
A színházi munka jelentősen más. Nem hasonlítanám össze a kettőt, mindkettő értékes a maga műfajában. A tévé más eszközökkel dolgozik, mint a színház, és fordítva. Ugyanakkor, bár más a platform, de valójában ugyanaz a célunk, hogy a szereplőket élettel töltsük meg. A színházban talán energikusabbnak kell lenni, mert ott azonnal történik minden, a néző szeme láttára. Mindkét műfajt szeretem, és az is kihívást jelent, hogy egyikből átváltsak a másikba. Megpróbálok szívvel-lélekkel, örömből eljátszani minden olyan szerepet, amit rám bíznak.