Beszédében Sántha Péterné elmondta, a kommunizmus helyrehozhatatlan károkat okozott minden országban és társadalomban, ahol csak hatalomra jutott, vagy külső erők hatalomra segítették. Rámutatott: “Megdöbbentő, hogy ez a pusztító társadalmi kísérlet a széles néptömegek felemelését hirdette, társadalmi egyenlőséget ígért, ám halottak tíz- és százezreit, egyes országokban millióit hagyta maga után.”

Hazánkban - amely először 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásával találkozott a kommunizmus igazságosnak hazudott eszméinek gyakorlati megvalósításával – elnéptelenedett falvak, teljes társadalmi osztályok eltűnése, a mezőgazdaság romjai emlékeztettek a rendszerváltás után a  második világháborút követő évtizedek életidegen ideológiájára.

Összegzésül elmondta: “Gyermekeinknek és unokáinknak okulásul egy életre adjuk át, hogy soha, de soha nem szabad elfelejteni azoknak a megkínzottaknak, megölteknek tízezreit, százezreit, akik a kommunizmus áldozataivá váltak.”

A beszédet követően a megjelentek elénekelték a Himnuszt, majd Sántha Péterné koszorút helyezett el a Magyarok Nagyasszonya Templom falán található márványtábláknál, amely az 1956-os forradalom hőseinek állít emléket.

Virággal rótta le tiszteletét a diktatúrák áldozatai előtt Sára Botond alpolgármester, Ferencz Orsolya, a választókörzet önkormányzati képviselője, Simon György, a Demokratikus Koalíció képviselője, és a Józsefvárosi Roma Önkormányzat is, a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola diákjai pedig meggyújtották az emlékezés mécseseit.