Mint írták, a most közzétett forrásokból - megközelítő pontossággal - lehet következtetni Pest-Buda és Óbuda népesedési viszonyaira, nemzetiségi összetételére, valamint a születések, a halálozások és a házasságkötések számára. A statisztikák közül elsőként említették, hogy a lakosságszámban a XVIII. század végéig Buda, a századfordulótól kezdve azonban Pest vezetett. A Fővárosi Statisztikai Évkönyv 1894-es adatai alapján 1845-ben Budán 42 124, Pesten 79 777 ember élt (összesen 121 901-en). Az 1850-es népszámlálás adatai szerint Budán már 58 533, Pesten 127 533 (összesen 186 468 ember) lakott. 

Pest-Buda nemzetiségi összetételéről az első hivatalos adatok az 1850-es népszámlálásból valók. Megjegyezték: bár számolni kell azzal, hogy "az osztrák abszolutizmus a német nemzetiség jelenlétét a valóságosnál jóval jelentősebbnek mutatta", Pest-Buda magyar lakossága az 1800-as évek közepén ennek ellenére sem haladta meg az 50 százalékot. A legjelentősebb népcsoport a németeké, szlovákoké és a zsidóké volt, utóbbiak közül azonban ekkor már sokan asszimilálódtak, és magyar nemzetiségűnek, illetve magyar anyanyelvűnek vallották magukat. A népszámlálásnál minden más, kisebb lélekszámú nemzetiséget vélhetően az "egyéb" kategóriába soroltak, ahol a legmagasabb arányt - az egyéb népesség 1-2 százalékát - a szerb nemzetiség teszi ki. 

A legmagyarabb városrész

Az összeállításból az is kiderül, hogy a "legmagyarabb" városrész 1850-ben Terézváros volt (50,6 százalék volt magyar), a németség aránya pedig Józsefvárosban (58,9 százalék) és Ferencvárosban (60,2 százalék) volt a legmagasabb. A budai kerületek közül a legtöbb magyar a Várban élt (53,6 százalék), a németek pedig Újlak (91,5 százalék) és Országút (90,4 százalék) városrészekben voltak jelentős többségben. Erősen vegyes nemzetiségi megoszlást mutat a Tabán, ahol a szerb népesség lélekszáma ezer feletti volt.

A forradalom és szabadságharc eseményei 1848-1849 halálozási adatain is nyomot hagytak. A "legvéresebb" időszak 1849 tavasza és nyara volt: 1849 májusában Pest-Budán és Óbudán 1856-an, júniusban 2605-en, júliusban pedig 1604-en haltak meg. A halandóság növekedéséhez Buda ostroma és Pest bombázása is hozzájárult, a halálozási statisztikát ugyanakkor a városban elhunyt sebesültek és a járványok áldozatai is növelték. Mivel a harctereken elhunytakat a tábori lelkészek anyakönyvezték, a tízezres nagyságrendű számú katonai halottakra vonatkozó adatokat ezek az összeírások nem tartalmazzák. 

Jelentős számú iparos és szolgáló dolgozott

Az egyházi nyilvántartásokon alapuló összeírás szerint Pesten 1848-ban 7694 kézműves és 2000 kereskedő élt - tudatta a statisztikai hivatal. Egy 1854-es adatforrás szerint Pesten 11 266 iparos és 876 gyári munkás lakott, tehát körülbelül 12 000 ember (a város népességének mintegy 10 százaléka) számított az "iparosfélék" közé. A szolgálók száma Pest városában 1848-ban 8447 volt, és a női lakosság mintegy 16,7 százaléka dolgozott szolgálóként. 1849-ben Pesten 581, Budán 21 ügyvéd, Pesten 205, Budán pedig 45 orvos dolgozott.

150 éves a Központi Statisztikai Hivatal

A KSH kitért arra is, hogy a hivatalos statisztika kezdetei is az 1848-as évre vezethetők vissza, a statisztikai hivatal pedig rendkívül komolyan vette feladatait. Céljául tűzte ki az anyagok központosítását és az adatgyűjtések egységesítését is, a háborús idők azonban nem kedveztek ennek a munkának, hiszen a hivatal tagjainak egy része nemzetőrnek állt. A magyar kormány Debrecenbe költözésével végül a statisztikai osztály működése is megszűnt. Az idén 150. születésnapját ünneplő Központi Statisztikai Hivatal Keleti Károly vezetésével 1867-ben, a kiegyezés évében alakult újjá.

Nyitókép: 1848 júliusának legjelentősebb politikai eseménye az első magyar népképviseleti országgyűlés megnyitása (Borsos József és August von Pettenkofen szinezett litográfiája)