Hogyan ismerkedtetek meg, hogyan kezdődött a közös munka? 

QM: Józsefvárosban találkoztunk, én ott éltem 5 éves koromtól, Ricsi pedig ott is született. A helyi úttörőházban ismerkedtünk meg, akkoriban fiatalabbaknak szerveztünk bulikat és úgy gondoltuk, szórakoztassuk is őket, így indult el a közös pályánk. Nem volt könnyű dolgunk, mert akkor még nem állt rendelkezésünkre olyan szintű technika, mint most, sőt még magnókazettát is nehéz volt szerezni. Eleinte csak a baráti társaságunkon belül voltunk népszerűek, aztán megpróbáltunk egyre szélesebb körben ismertséget szerezni. 

RP: Az első fontos Animal Cannibals dalok a Bérkocsis utcában és a Tömő utcában születtek. A Bérkocsis utcában a billentyűs elemeket játszotta fel Qka, a Tömő utcában egy panellakás ötödik emeletén pedig felrapeltük a dalokat.

Mi ihleti a dalokat, például a Takarítónő esetében mi vagy ki inspirált?

QM: Nem kell konkrét személyre gondolni, a Takarítónő első két sora 14 éves koromban egy irodalomórán született, ami aztán annyira megtetszett, hogy úgy éreztem, ezt mindenképpen be kell fejezni. Minden dal akkor jó, ha nem csak jól hangzik, hanem van koncepciója is. Így volt ez ennél a dalnál is: azt gondoltam, hogy a takarítónőkről még nem írt senki dalt, pedig a kórháztól a krematóriumig mindenhol jelen vannak az életünkben.

Mikor kezdtetek komoly sikereket elérni?

RP: 1995-ben, vagyis hat évvel azután, hogy megalakultunk, de már az is nagy siker volt, amikor 30-an tapsoltak nekünk egy dal végén.

QM: Már ’92-ben kacérkodtunk azzal a gondolattal, hogy nekünk helyünk van a Petőfi Csarnokban, ezért önköltségen kivettük a kistermét, így belekerültünk a Petőfi Csarnok programfüzetébe, amit aztán büszkén tudtunk mutogatni. Erre a koncertre körülbelül 100-120 fő jött el, aminek nagyon örültünk.

Szerintetek minek köszönhető a generációkon átívelő népszerűségetek?

RP: A jó józsefvárosi alapoknak. Megtanultuk azt, hogy kevés forrásból, de tehetséggel, hogyan lehet nagyot alkotni.

QM: Talpraesetteknek kellett lennünk már rögtön a kezdetektől, különben nem maradtunk volna életképesek ezen a pályán. Ehhez kellett az az őszinteség is, amit a kerülettől kaptunk. Nem ijedünk meg a munkától, befektetjük a szükséges energiát, az alkotási vágy továbbra is dolgozik bennünk, képesek vagyunk a megújulásra és szeretünk úttörők lenni. Magyarországon hozzánk köthető az első könnyűzenei DVD megjelenése, az első fényképezőgéppel forgatott videoklip és az első telefonnal, HD-ben rögzített videoklip is.

Említettétek a józsefvárosi alapokat. Hogyan láttátok akkor és hogyan látjátok most a kerületet? 

QM: A raphez és a hiphophoz hozzátartozik a gettó, a leszakadt városkép, de mi inkább a szépségét láttuk ennek a kerületnek: mi az, ami pozitív Józsefvárosban. Ennek fényében próbáltuk a klipet is elkészíteni a Yozsefváros című dalhoz: szerettük volna, ha így is megismerik az emberek, nemcsak az esti híradóban látják. Viszont őszintén megírtuk a dalban azt is, hogy ez egy veszélyes kerület volt.

RP: Több olyan osztálytársam is volt, aki börtönviselt lett később, de került ki közülünk fizikus és egyetemi tanár is. Nagyon vegyes társaság volt, de ez Józsefváros lakóiról is elmondható. Most viszont hirtelen fejlődésnek indult a kerület: édesanyám még mindig ott lakik, így elég sűrűn megfordulok Józsefvárosban. Szemmel látható átalakuláson ment keresztül a városrész: komoly munka folyik, épül, szépül a kerület.

QM: Nekem hét évvel ezelőtt alakult úgy a családi helyzetem, hogy költözni kellett – pedig szerettem volna Józsefvárosban maradni – onnantól kezdve tényleg látványos volt a fejlődés.

A mostani zenei felhozatalt tekintve, szerintetek nem okoz minőségromlást, hogy gyakorlatilag futószalagon termelik ki az előadókat a különböző tehetségkutató műsorok?

QM: Nem előadókat termelnek ki, hanem énekeseket mutatnak be. Nem tudunk előadókról beszélni, mert ezek a fiatalok a saját egyéniségüket nem mutatják be, nem közvetítik a saját gondolataikat, dalaikat a nézők felé. Az bebizonyosodott, hogy nagyon jó énekeseink vannak, huszonötödszörre is el lehet énekelni Michael Jacksont zseniálisan, de abban nincsenek saját gondolatok. A tehetséggondozás minket komolyan foglalkoztat: ’96-ban kezdtük a Fila Rap Jameket megrendezni, hogy a fiatal raptehetségek felszínre tudjanak törni. Megfelelő fórumot, publicitást és megerősítést kaptak, az idő pedig minket igazolt, mert ebből az érából került ki például Fluor Tomi, a Hősök, a Fekete Vonat és Sub Bass is.

Tavaly jelent meg a legújabb albumotok, aminek már a neve is izgalmas. 

QM: Az 1111 címet kapta, ami azért különleges, mert november 11-én jelent meg 1111 példányban. Ez egy mix tape, ami az elmúlt 15 évünk munkásságát, más produkciókban való közreműködésünket mutatja be, de vannak rajta új dalok is. Az albumon található 5 perces party mixhez egy videoklip is készült, amin 80 magyar híresség tátogja el a dalainkat, ez is azt igazolja, hogy a zenénk mindenkihez el tud jutni.

A távlati terveitekről mit lehet tudni? 

QM: Amikor megjelent a tavalyi album, már akkor arról beszéltünk Ricsivel, hogy hogyan tovább. 2018-ban jön a következő album, aminek már megvannak a sarokkövei. Ahogy ’98-ban a Mindenkivel majd 2008-ban az Északon Délen-nel, úgy jövőre 2018-ban is összefogjuk a kor rapereit egy dalban.

A csapat 1989-ben alakult, azonban a kezdetekben csak mixelgettek. 1995-ben az addig elkészült anyagokat jó minőségű felvételekké alakították és ennek hatására – a Warner-Magneotonnal kötött szerződés után – 1995-ben megjelent első kislemezük, a Takarítónő. Innentől stabil folytatás következett: több tucat kislemezük és albumuk jelent meg. A formáció fontosnak tartja a tehetséggondozást is: 1996-ban hívták életre a Fila Rap Jam nevű rendezvénysorozatot, amely fiatal rap és hiphop zenészeknek teremtett lehetőséget arra, hogy bemutassák magukat, ezt számos tehetségkutató projekt követte. A csapat napjainkban is aktív: 2016 novemberében jelent meg legújabb lemezük. Három Arany Zsiráf-díjat, egy platinalemezt, két aranylemezt tudhatnak magukénak, valamint 2009-ben megkapták a Magyar Könnyűzenéért VIVA Comet díjat is.