A húsvét a legrégebbi keresztény ünnep, eredete több évezredes múltra tekint vissza, gyökerei az ószövetségi pészah ünnepben vannak. Magyar elnevezése onnan származik, hogy a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt után – amelyet a hívek Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartanak –, újra megengedett a hús fogyasztása.

A húsvéti ünnepkör, amely az emberiség megváltásának misztériumát ünnepli, a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb eseménye – a hit, miszerint Krisztus feltámadott halottaiból, pedig a keresztény vallás alapja. 

A nagycsütörtök az utolsó vacsorát és Krisztusnak az Olajfák hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe, míg a Nagypéntek, Krisztus halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombaton arról emlékezünk meg, hogy Jézus harmadnap, húsvétvasárnap feltámadt halottaiból, amit vasárnap reggel nagymisével ünnepelnek meg a templomokban.

Az ezt követő húsvéthétfő pedig hagyományosan a tavasz egyik legvidámabb napja, országszerte a mulatságok ideje. 

A húsvéthoz számos népszokás kötődik, a barka, a bárány, és a nyúl elmaradhatatlan szimbólumai az ünnepnek. A lányok meglocsolása és hímes tojások nélkül pedig nem is igazi húsvét a húsvét Magyarországon és a Kárpát-medencében.