Köztudottan Ön híres zenészcsaládból származik.

A jazz családunkban nagy hagyomány volt. Édesapám idősebb Kathy-Horváth Lajos és nagybátyám szintén hegedűs és jazz gitárosként váltak híressé. Édesapám többek közt olyan világhírű nagyságokat nevelt és helyezett pályájukra, mint például Szakcsi Lakatos Béla, Pege Aladár, Babos Gyula.

Korán megmutatkozott az Ön tehetsége is?

Négyéves kisgyermekként már hangszereken játszottam a labdázás helyett. 17 évesen pedig már lehetőségem volt a fentebb említett nagy nevekkel együtt zenélni, és fellépni a híres Rákfogó zenekarban és a Syrius zenekar szólistájaként Tátrai Tibor és Orszáczky Miklós mellett.

Nem érezte tehernek, hogy már ismert, nagynevű művészek veszik körül?

Tehernek soha nem éreztem. Inkább úgy gondoltam, hogy bizonyítanom kell. De ezt is csak később, tizenévesen. Egyértelmű volt a szüleim és az én részemről is, hogy az édesapám nyomdokaiba kell lépnem. Nem akarták, hogy orvos vagy mérnök legyek, így aztán egyenes út vezetett a zeneművészi pálya irányába.

Említette Szakcsi Lakatos Béla nevét. Vele alapította a Rákfogó együttest?

Igen, de pontosítani szeretnék. 1972-ben Bögöly Lakatos Béla énekes-basszusgitárosunk találta ki a Rákfogó nevet, ezt követően alapítottuk az együttest, ekkor indult zenei pályám. Az együttes tagjai: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Bögöly L. Béla (ének-basszusgitár), Jávori Vilmos (dob), Babos Gyula (gitár), Ráduly Mihály (szaxofon), valamint jómagam. Emlékszem, gyakran koncerteztünk az akkor már híressé vált Syriusszal közösen, valamint előzenekara voltunk az Omega és az LGT együtteseknek. A zene, amit a Rákfogó játszott, progresszív jazz-rocknak mondható, ötvözve egy kis avantgárd hatással, amivel már súrolta a kortárs klasszikus zene határait.

Hogyan került Párizsba?

1976-ban ösztöndíjasként kerülhettem a világhírű zongoraművész, Czifra György fundációjába a Párizs melletti San Lise-be. Itt Ivry Gitlis növendéke lettem, majd a mester – tehetségemet felismerve – ajánlott a szintén Párizsban működő Yehudi Menuhin Akadémiájára, ahova felvételt nyertem. Menuhin mester alkalmanként megjelent és közös órákat tartott.  Álmaim beteljesültek azzal, hogy a világ legnagyobb hegedűművészétől vehettem órákat.

Szép sikereket is ért el ebben az időszakban.

1980-ban a Menuhin által megrendezett Nemzetközi Bartók Béla emlékére rendezett hegedűverseny első díját megnyertem. Ez hozzájárult ahhoz, hogy 1983-ben a diplomám megszerzésével egy időben Menuhin asszisztensévé fogadott, valamint az Akadémia Laureátusává választottak. Így lehetőségem nyílt Párizsban ideiglenesen hosszabb időre letelepedni.

Ahogyan annak idején Menuhinnak, úgy önnek is fontos a fiatal tehetségek gondozása, hiszen már húsz éve vezeti a kerületben a Fővárosi Roma Oktatási Kulturális Központot.

Számomra a tehetségek gondozása a legfontosabb. Ugyanis hiába születik valaki zenészcsaládba, és hiába tehetséges, ha mindez nem társul szorgalommal. Az igazán értékes munkához rengeteg befektetett energia szükséges. Továbbá nagyon fontosnak tartom a felzárkózást, az integrációt és a szellemi tőkébe való invesztálást már óvodás kortól kezdődően a legmagasabb szintig.

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság