Június 10-én az emberi énekhangé volt a főszerep. A kilenc beltéri helyszínen párhuzamosan zajló koncertek szüneteiben a józsefvárosi köztereket és utcákat tizenhat kórus minikoncertjei töltötték meg énekhanggal. Ezen az estén a Vörösmarty Mihály Gimnázium udvarát éppúgy énekszó töltötte meg, ahogyan a Nemzeti Múzeum belső udvarát vagy éppen a Szent Anna Kollégium épületét és a Szabó Ervin Könyvtár Zene Gyűjteményének kertjét.

Sulyán Tibor, a Kórusok Éjszakája egyik önkéntes szervezője szerint az éneklés felüdít, megszépít, fellelkesít, megmozgat, összhangba hoz, és együttműködésre sarkal, sőt, kimondottan egészséges is. „Idén a hazai amatőr kórusok mellett Kanadából, Görögországból és Szlovákiából is csatlakoztak kórusok a fellépők sokaságához, hogy a 65 koncert valamelyikén éneklésre bátorítsák a fesztiválra ellátogató közönséget.  Meggyőződésünk, hogy énekelni mindenki tud, és a kóruskultúrát nem kell koncerttermekbe zárni” – hangsúlyozta a szervező. 

Tóth Árpád, a Kórusok Éjszakája művészeti vezetője elmondta: sokan a kórusról tévesen azt gondolják, hogy egy unalmas, passzív műfaj. „Nem kell kiváló énekesnek lenni ahhoz, hogy valaki kórustag legyen. Azt tapasztaljuk, hogy külön-külön a kórustagok nem annyira jó énekesek, ám együtt világszínvonalat képesek létrehozni. Bízom abban, hogy maradandó élményt nyújtottunk nemcsak azoknak, akik énekeltek, hanem azoknak is, akik kilátogattak hozzánk” – tette hozzá a művészeti vezető.

Szabó Eszter 2005-ben csatlakozott a Csíkszerda Kórushoz. „Nagyon sok kórus van az országban, de a legtöbbet sajnos alig-alig ismerik. Több ehhez hasonló rendezvényre lenne szükség, és nem csak a fővárosban” – hangsúlyozta a fiatal lány.

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság