Aki tanult a felsőoktatásban, biztos, hogy megfordult már a Szabó Ervin téri Központi Könyvtárban. Mikor költözött ide a könyvtár?

A palota a Wenckheim család számára épült 1889-ben, az 1926 és 1927-es évek fordulóján vásárolta meg a főváros. 1931-ben adták át a nagyközönségnek, Budapest akkori csúcsminőséget képviselő iparosgarnitúrája vett részt a munkálatokban.

Ezt tekinthetjük a budapesti könyvtárhálózat születési dátumának?

Nem, 1903 januárjában döntött úgy a közgyűlés, hogy szükség van a fővárosban egy nyilvános könyvtárra. Szabó Ervin dolgozta ki angolszász mintára a főváros közkönyvtári koncepcióját a fiókhálózattal együtt, amelyek már a kezdetekben rendelkezésére álltak.

Az épület kisebb sérüléseket szenvedett a második világháborúban, ám nem csak a palota sínylette meg a zavaros időket.

Az állományt kétszer is megrostálták a történelem viharai: először 1944-ben a zsidó származású szerzők műveit zúzták be – már amit tudtak, mert a dolgozók megmentették a könyvek egy részét – majd a fasiszta eszmeiségű művek voltak soron.

Én még a felújítás előtt készültem a vizsgákra a Központi Könyvtárban, akkor még nem így nézett ki az épület. Jó döntésnek bizonyult az átalakítás?

1998-ben indult a régi épületek bővítéssel egybekötött rekonstrukciója és 2001-ben fejeződtek be a munkálatok, amik minőségi változást hoztak. Azelőtt a napi látogatói csúcs 1600 olvasó volt, most egy átlagos hétköznapon 3-5000 fő fordul meg nálunk. Volt olyan napunk, mikor 7000-en jöttek – a lépcsőkön is ültek.  Emellett 200-ról 1000 fölé nőtt az olvasói férőhelyek száma. Józsefváros egyetemváros, rengeteg a diák. Orvostanhallgató, jogász, mérnök, bölcsész vagy színész – sokan hozzánk járnak tanulni. A kölcsönzött dokumentumok száma 1 millió 655 ezer volt a tavalyi évben. Ez a szám növekedést mutat, ami annak köszönhető, hogy nagyobb beszerzési támogatást kapunk a fővárostól. Az érvényes regisztrált használók száma a FESZEK-ben 2015-ben 290 000 fő, míg 2016-ban 329 000 fő volt a központi Könyvtárban.

Tehát korai még temetni a Gutenberg-galaxist?

Így van, de azért nem könnyű a helyzetünk. A jövő szemléletváltást követel tőlünk is, hiszen egy korosztály már okostelefont használ, és ha elutazik valahová, nem könyveket visz magával, hanem tabletet, vagy e-book olvasót. A mai 6-10 évesek – ha megjelennek nálunk tíz év múlva –, egészen másként fogják használni a könyvtárat, amire nekünk időben fel kell készülnünk. Jó iránynak tartom a könyvtárak közösségi térré válását: az átalakulás egyik motorja a Központi Könyvtár, ahol félszáz rendezvényt tartottunk a 2016-os évben.

Mi a helyzet kerületünkben? Milyen a látogatottsága a Kálvária téri könyvtárnak?

A józsefvárosi tagkönyvtárat tavaly személyesen 10 ezren használták, a kölcsönzések száma nagyságrendileg 20 ezer volt, az igénybe vett dokumentumok száma pedig megközelíti a 31 ezret, a regisztrált olvasók száma 1400 volt. Sok kisgyermekes család jelent meg a környéken, így a bővítéseket az ő kiszolgálásuk irányába kell megvalósítsuk. A tagkönyvtár roma irodalmi különgyűjteménnyel is rendelkezik: felnőtt és gyermek szépirodalom érhető el cigány nyelven. 

Milyen fejlesztések várhatók a jövőben?

Idén indult egy európai uniós pályázat, amely keretében országos könyvtárfejlesztési programot dolgozunk ki. Egymilliárd forint jut erre a területre, mi pedig a megyei könyvtárakkal, szakmai szervezetekkel együttműködve mintaprogramokkal népszerűsítjük a könyvtárhasználatot és az olvasást. Sok tagkönytárunkat korszerűsítjük fővárosi forrásokból, és kerületi hír, hogy felújítjuk az Ötpacsirta utcai könyvtárunkat is. Nekünk nagyon fontos, hogy jó partnerei legyünk a kerületi önkormányzatoknak, és ezt szeretnénk erősíteni Józsefvárosban is.

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság