„Nem fogadhatom lehúzott redőnnyel a vendégeket” – mondja Edit, miközben egy régi, visszatérő kuncsaft frizuráján végzi az utolsó simításokat. „Ha valaki kétszer bezárt üzletet talál, az biztosan nem jön vissza többé.” És neki a Népszínház utcai fodrászat nem csak fontos, hanem bátran kijelenthetjük, hogy egyenesen a szívügye. Hogyne lenne az, mikor már kisiskolásként itt üldögélt hétköznap délutánonként a tanítás után, hiszen a helyiség már 1952 óta édesapja, a közismert Sümegi Béla köszörűs mester műhelyének adott helyet.

„Nagyapámnak – aki szintén fodrászként dolgozott – a Kiss József utcában volt fodrászata, de azt vissza kellett adni, mert akkoriban egy iparosnak két, különböző ipart űző üzlethelyisége nem lehetett. Így maradt meg ez, a Népszínház utcai műköszörűs üzlet” – idézi a családi emlékeket Edit.

Édesapja nyugdíjba vonulása után, 1983-ben vette át a helyiséget és nyitotta meg fodrászatát, ahol egészen az utóbbi időkig kozmetika is működött. Nem volt ez ritka jelenség az iparosok utcájában: generációk adták át egymásnak helyüket itt a családi üzletekben. „Már csak a kalapos az, aki régebb óta van itt, mint én” – mondja nevetve, miközben fejből sorolja, milyen üzletek sorakoztak egymás mellett az utcában a hatvanas évek óta.

„Az öregek meghaltak, sok üzlet bezárt, vagy eladták és más profillal nyitott újra. Régen, mint verebek a sürgönydróton, úgy ültek sorban várakozva a vendégek. Ma már nehéz új vendégekre szert tenni, jó lenne, ha magam mellé tudnék venni egy fiatal kollégát és kozmetikust. A húszévesek már nem hozzám jönnek, de én ezt meg is értem” – mondja. „Őket elküldöm a gyermekemhez, mert a kisebbik lányom is fodrász lett” – teszi hozzá mosolyogva, és ez bárhogyan is számoljuk, azt jelenti, hogy családjában már a harmadik generáció választotta hivatásul ezt a mesterséget.

Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság