A 2015-ben felavatott tábla egyfelől emlékeztet arra, hogy 1944 nyarán, a Varsói Felkelés idején a keleti frontról Varsó környékére visszavont magyar katonák nem voltak hajlandók szembeszállni a lengyel felkelőkkel.

Az irántuk való rokonszenvük miatt – a németek előtt titkolva – fegyverrel és élelemmel látták el őket, befogadták tábori kórházaikba a sebesültjeiket. Többen át is álltak a hazájukért harcoló lengyelek oldalára. Másfelől arra is, hogy 1956-ban a hazánkban tanuló lengyel diákok támogatva a magyar szabadságharcot, a Nemzetőrség karszalagját húzták magukra. A magyar forradalom hírére Lengyelországban azonnal kezdetét vette a magyarok megsegítésére szervezett karitatív akció. Ennek következtében az 1956 végéig nyújtott társadalmi adományok értéke kétszerese volt annak, amit Magyarország a világ összes többi népétől együttesen kapott.

Közös szolidaritás

A kétnyelvű, fekete gránitból készült emléktábla a kölcsönös szolidaritásnak, illetve a totalitarizmus elleni felkeléseink, harcaink gyermekhőseinek állít emléket, amelyen a varsói „Kis Felkelő” szobrának alakja látható, mintegy párjaként a Pesti srácok emlékműnek.

A megemlékezésen néma főhajtással és koszorúzással rótta le tiszteletét Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság Magyarországi nagykövete, Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere, Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevében Csallóközi Zoltán főtanácsadó és Jenik Péter kabinetfőnök.

Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság