Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

Pacsirtamezőtől Józsefvárosig - Külvárostól a belvárosig

Józsefváros 240 éves

2017. november 07. kedd

Nagyot változott városrészünk 1777 óta, mikor a pesti magisztrátus döntése alapján Mária Terézia fia, a későbbi II. József, azaz a kalapos király, valamint Szent József után a Józsefváros nevet kapta. A kis külvárosi, néhány majorságból álló, agrár jellegű településkezdeményből egy modern európai főváros jelentős kerülete lett – kulturális, politikai és egyetemi központ, a magyar történelem sorsfordító eseményeinek színhelye. Volt kiemelt fejlesztések és építkezések büszke helyszíne, csakúgy mint perifériára szorított, épp csak tengődő, leromló zárványa Budapestnek. Ám napjainkra – a kétezres években elindult, és azóta is folyó városrehabilitációs programoknak köszönhetően – Józsefváros lassan éledezni kezd Csipkerózsika álmából és a szürke, golyó lyuggatta homlokzatok mögül újra egy lakható, múltjára büszke városrész arcvonásai rajzolódnak ki. Boldog születésnapot Józsefváros!

 A kezdetek

A korabeli Józsefváros – vagyis az a néhány ház és gazdasági épület, amelyből városrészünk kinőtt –, a mai Horváth Mihály térnél helyezkedett el, mint a korabeli Pest első, városfalon kívül eső telepe, mely akkoriban a Lerchenfeld, azaz Pacsirtamező nevet viselte. Pesten a XVIII. századra a lakosság száma megötszöröződött, és ennek az ugrásszerű növekedésnek következtében a terület a következő század elejére Pest egyetlen igazán jelentős külvárosává nőtte ki magát.

Rókus kápolna

Fejlődésére az 1785-ben ideköltöztetett országos állatvásár igen kedvező hatással volt, terjeszkedésének útját csak a környékbeli mocsarak szabtak gátat, ám ezek lecsapolásával ez az akadály is elhárult. A Rákóczi tér magasságában a felszínhez közeli, könnyen kitermelhető agyag feldolgozására téglagyár épült, amely a környező építkezésekhez biztosította az alapanyagot. Az ekkor még főként mezőgazdasággal foglalkozó magyar és németajkú lakosság mellett élő jelentős, evangélikus vallású szlovák kolónia emlékét a Tavaszmező utcában ma emléktábla őrzi.

 A városiasodás útján

A terjeszkedő városrész egyik legnagyobb csapása – amely egyben megújulásaként is szolgált – az 1838-as márciusi „nagy árvíz” volt. A hatalmas jeges ár, mely magasságának jelzései ma is láthatók kerületünk több pontján, óriási pusztítást végzett: csaknem teljesen letarolta városrészünket, amelynek akkor még túlnyomórészt földszintes épületeinek több mint kétharmada megsemmisült. Ám ennek a kegyetlen természeti katasztrófának nyomán városrészünk szó szerinti újjászületett, és a következő évtized egy addig soha nem látott felvirágzást hozott Pest, és benne Józsefváros életében.

A régi Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren (Fortepan)

Belső-Józsefvárosban országos közintézmények találtak otthonra, itt épült föl a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház és a Országgyűlés Képviselőházának épülete - a mai Olasz Kultúrintézet -, és itt építik meg reprezentatív palotáikat a kor arisztokratái és nagyiparosai, létrehozva ezzel a pesti oldal egyedülálló ékszerdobozát, a Palotanegyedet.

A Nemzeti Múzeum 1875-ben (Fortepan)

Ám Külső-Józsefvárosban sem állt meg az élet: egyre több gyár és munkástelep jön létre, átformálva a településrész eddigi agrár arculatát. 1856-ban a mai II. János Pál pápa téren felépül az első pesti gázgyár, valamint a kerület peremén a MÁV-gépgyár, és a Magyar Államvasutak első pesti pályaudvarának, a Józsefvárosi pályaudvarnak átadásával fellendülő kereskedelem nyomán jelentős zsidó közösség telepedik meg a Teleki tér környékén.

Az aranykor

Az egyesített főváros kulturális, oktatási, tudományos és politikai központja Józsefváros lett: a városrész élénk közéletéről, nyüzsgő kávéházairól volt közismert, és az itt található színházaknak, nyomdáknak, szerkesztőségeknek köszönhetően közkedvelt lakhelye lett a művészeknek az íróktól a színészeken át a festőkig, szobrászokig.

A József körút és Baross utca sarkán is kávéház volt

A szürkeség évtizedei

Ám a virágzó fejlődést gyászos események törték meg, amelyek hosszú évtizedekre meghatározták Józsefváros arculatát. Első csapásként a főváros második világháborús ostroma okozott szinte felmérhetetlen károkat: Józsefváros épületeinek kilenctizede sérült meg vagy pusztult el, amelyeknek helyreállítását alig, vagy csak részben végezték el az újjáépítésekor, így városrészünk Budapest egyik legelhanyagoltabb részévé vált.

A József körút 1956-ban az Üllői úti kereszteződés felé nézve (Fortepan)

Ezeket az állapotokat csak tetézte kerületünk hősies szerepvállalása az  ’56-os forradalomban, amikor tereink, utcáink és épületeink szolgáltak díszletül a véres harcoknak. Az újabb pusztítást ráadásul tudatos büntetés követte: fél évszázadon át elmaradtak a fejlesztések, a bűncselekmények felett pedig szemet hunyt a kommunista és szocialista vezetés.

Az újjáéledő Józsefváros

A fordulópont a kétezres évekkel érkezett el Józsefváros életében: ekkor indultak meg a fejlesztések és a felújítások, amelyek révén fokozatosan újul meg kerületünk, és kezdi visszanyerni régi fényét, és az őt méltó helyét, mint Budapest nyüzsgő belvárosának elválaszthatatlan része.

A közösségi tervezéssel újjáépített Teleki László tér

Nyitókép: Baranyai Attila/Józsefváros újság