A Panka és a mumus után ismét egy mesejátékot állít színpadra, Zsiványok Betlehemben címmel. A színészként való színpadi jelenléthez képest milyen érzés rendezni?

Kifejezetten jó. Minden színészt bátorítanék, hogy ha lehetősége engedi, legalább egyszer rendezzen. Azontúl másként tekintene a színházra. 

Mit tart szem előtt, amikor egy darabot rendez?

Azt, hogy minden mondatnak, ami elhangzik és minden cselekvésnek meg legyen az igazsága. Ez pedig független attól, hogy gyerek, vagy felnőtt előadásról beszélünk. 

Hogyan ajánlaná az előadást a nézőknek?

Néhány előadáson már túl vagyunk és a közönség a legjobb ajánló: a gyerekek és az őket kísérő felnőttek is élvezték minden percét. Nevettek, ahol lehetett, feszülten figyelték a történéseket, néha elérzékenyültek… Jó dolog alkotni valamit és aztán látni, hogy működik.

Milyen feladatok várnak Önre az évad során?

Még három bemutatóm lesz, az egyikben Koltay Gábor fog rendezni. Vele három évtizede dolgoztam együtt a nagysikerű Mindhalálig Beatles című előadásban. Lesz még egy operett: a Zsuzsi kisasszony –– Mikó István rendezésében – és az évad végén Gábor Zsazsa életéről szóló színdarabot mutatunk be. Várom mindegyiket. És ott vannak a már futó előadások: az Irma te édes, az Égben maradt repülő, Francia szobalány, Cigányprímás… csupa-csupa izgalmas feladat.

A sok munka mellett hogyan szokott kikapcsolódni?

Azon kevés emberek közé tartozom, akinek a munkája a legfontosabb része az életének. A színház világa beszippant mindenkit, aki komolyan veszi, és nem engedi el. A színház: hivatás. Ami pedig ezen kívül létezik számomra, az az igazi magánélet… és azt szeretném is megőrizni annak.

Karácsonyi zenés mesejáték a Kálvária téren

A kétezer évvel ezelőtt játszódó karácsonyi zenés mesejáték főszereplője két szegénylegény, akik úgy döntöttek, zsiványnak állnak. Mindenkitől, még három királytól is megpróbálnak elcsenni valamit, de mégsem sikerül meggazdagodniuk. Sok kaland után eljutnak a szent családhoz, meglátják a kis Jézust és megértik: a gazdagság nem a kincsesládában, hanem a szívben van.

Fotó: Turay Ida Színház