A Mosonyi utcai rendőrségi épület – amelyet a XIX. század végén erre a célra építettek– egyidős a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal – kezdi Madarász Róbert. Akkoriban a hátasló alapvető közlekedési forma volt, így 105 lóval megalakult a lovasrendőri szolgálat, amelynek bázisa a józsefvárosi istálló volt. Egy kisebb megszakításon kívül – 1955 és 1957 között betiltották a működésüket ­– a mai napig itt található a lovasrendőri osztály. 2004-től kerültek át az országos hatáskörű Készenléti Rendőrség kötelékébe, így az ország bármely pontján bevethetők. Józsefvároson kívül csak Hajdú-Bihar, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében állomásoznak lovasrendőrök.

Az alosztály sokrétű feladatot lát el. Ha arra van szükség, akkor a temetők biztonságát őrzik – többek között a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben is vigyáznak a rendre – emellett sportrendezvények biztosítására is bevethetők. „A családok nagy örömére a frekventált belvárosi területeken is jelen vagyunk: találkozhatnak velünk a Margitszigeten, a Budai Várban és a Városligetben is” – emelte ki Madarász őrnagy. Őrzik a terményt a külterületeken, járőröznek az alföldi tanyavilágban és a zöldhatáron is helytállnak. „A magyar-horvát határ zárásakor egy alkalommal a lovak lapockáig süllyedtek a futóhomokba és nagy lélekjelenlétre volt szükség, hogy ebből a szorult helyzetből kijussunk” – fejtette ki Madarász Róbert. Hozzátette: ebben az időszakban az illegális migráció miatt sok időt töltöttek a déli országhatáron, járőrpárosaik többszáz illegális határátlépőt fogtak el naponta.  

Madarász Róbert rendőr őrnagy

A rendőri feladatok mellett az alosztálynak a Nemzeti Lovas Díszegység tagjaként is sok a tennivalója: huszáregységet állítanak ki protokolláris vagy kulturális rendezvényeken. A szerteágazó feladatok különböző napi rutint igényelnek. „A lovardai munka reggel 6-tól 14 óráig tart, ezalatt egy rendőr három ló ellátásáról és felszereléséről gondoskodik. Szigorú lóápolási szabályuk van, de a huszárfelszerelések karbantartása is munkaigényes: egy nagykantár ápolása négy órát vesz igénybe. Terepmunka esetén a nap ló- és felszerelésápolással kezdődik és azzal is fejeződik be” – avat be minket munkájukba Madarász őrnagy. Az alosztályvezető beszélt arról is, hogy mi a teendő, ha valaki lovasrendőrnek állna. A jelentkezőknek meg kell szerezni a rendőri képesítést, ezután egy öthónapos tanfolyam következik. „Ennek elvégzése sem jelent azonnali felvételt, az alacsony fluktuáció miatt 2-4 év a várakozási idő” – tette hozzá.

A rendészeti célokra tenyésztett magyar nóniusz lovakat a mezőhegyesi ménesből vásárolják, azokat választják ki, amelyeknek stabil az idegrendszere és keresik az ember társaságát. A külső jegyekre is figyelnek: a rendőrlovak többnyire feketék és átlagosan 175 cm marmagasságúak. Az állatoknak szigorú takarmányozása van: naponta 3 kilogramm roppantott zabot és 10 kiló szénát esznek. Emellett sárgarépát, lenmagot, korpát és takarmánysót is kapnak kiegészítésként. Két év a lovak kiképzése, és nem ritka, hogy 20 évig is szolgálnak. Az alosztály igyekszik meghálálni az állatok áldozatos munkáját, tőlük vágóhídra nem kerül ló. Nem ritka, hogy a lovasrendőr megvásárolja a nyugdíjas négylábú társát, de nagy a várólista is a fegyelmezett állatokra, akik kisebb feladatokat – például sérült gyermekek lovagoltatását – idős korukban is végezhetnek – mutatott rá az alosztályvezető. 

Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság