Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

„Nagyon izgalmas, hogy ennyire egymásra vagyunk utalva”

Beszélgetés Frech Zoltán színművésszel

2018. március 13. kedd

A Turay Ida Színház legújabb bemutatója a rekeszizmok megtornáztatását tűzte ki céljául. Donald Churchill Édes bosszú című, fordulatokban és csattanókban gazdag vígjátékát március 10-től láthatja a Kálvária téri színházba látogató közönség. Erről is beszélgettünk Frech Zoltán színművésszel, a Four Fathers nevű énekegyüttes egyik alapító tagjával.

Hogyan érzi magát ebben a darabban?

Nagyon jól! Ebben a vidám, háromszereplős darabban egy szobafestőt játszom, aki egy jómódú házaspár lakását újítja fel. A feleség hazaérkezésével, majd egy másik hölgy váratlan megjelenésével veszi kezdetét a bonyodalom. Könnyed, fordulatokban és komikus helyzetekben bővelkedő előadásra számíthatnak a nézők. Verebes István, a rendező igazán frissé, maivá formálta Donald Churchill művét. A darab olyan korban játszódik, amikor még sokkal terjengősebbek, hosszabbak voltak a mondatok, ezért magát a szöveget is pörgőssé és maivá kellett tenni.

Kik a partnerei?

Két kitűnő színésznő, Sztárek Andrea és Xantus Barbara, akikkel már máskor is volt szerencsém együtt dolgozni. Ismertük már egymást, de ez most mégis teljesen más helyzet, mert az eddigi közös munkáinkkal ellentétben ez most egy olyan kamaradarab, amiben csak a másikra számíthatunk. Csak egyetlen jelenetben vagyunk hárman a színen, amúgy csupán ketten, és nagyon izgalmas, hogy ennyire egymásra vagyunk utalva. Fontos ismerni egymás játékát és reakcióit. Meg kell tudni oldani, ha a partner kihagy valamit, vagy nem azt a kezét nyújtja, amelyiket kellene…

Mit kedvel jobban: a bensőséges vagy a sokszereplős előadásokat?

Jobban szeretem, amikor kevesen vagyunk. Persze jó, ha játszhatom nagy volumenű, tíz vagy még több szereplős előadásokban is, belesimulni az adott együttesbe. De igazán érdekes kihívás, ha mellette vannak olyan darabok, amikben csak ketten-hárman vagyunk. Egészen más kifejezési lehetőséget nyújt. 

Ugyanígy vagyok ezzel az éneklés terén is: a kóruséneklés mellett jól esik a kamaramuzsikálás is. 1992 óta a Honvéd Együttes negyventagú férfikarában éneklek, mély barátságok szövődtek itt, nem véletlenül alapítottuk meg immár 22 éve a Four Fathers énekegyüttest. Így lehetőségünk volt kipróbálni magunkat egy könnyedebb, szórakoztatóbb műfajban is. Nagy sikerrel zajlanak a fellépéseink, ez nagyrészt annak köszönhető, hogy érezzük egymás rezgéseit, poénjait, egymás hangjához és a zenéhez való viszonyulását.

Milyen érzések kötik Józsefvároshoz, illetve a Turay Ida Színházhoz?

Nagyon kedves számomra ez a kerület, hiszen mind az énekesi, mind a színészi karrierem ide köt. A Honvéd Együttes Férfikarának itt Józsefvárosban, a Stadionoknál van a próbaterme. Ebben a kerületben, sőt, ebben az épületben is játszottam már több alkalommal, bár akkor még Népszínháznak, illetve Józsefvárosi Színháznak hívták az intézményt. Megkerestek bennünket, mert szükség volt két basszus hangfajú vokalistára a zenekari árokba, akiknek néha a színpadon is meg kellett jelenniük. Nagyon jól éreztem magam, mindenki kedves befogadó volt annak ellenére, hogy mi vokalisták külsősök voltunk. Az épület akkoriban sokkal rosszabb állapotban volt, de a társulat kárpótolt érte. Jó érzéssel tölt el, hogy most maga az épület is ilyen jó kezekbe került, szépen megújult, és úgy gondolom, hogy Darvasi Ilona, az alapító igazgató remekül irányítja a benne zajló munkát.

Fotó: Huszár Boglárka, Baranyai Attila/Józsefváros újság

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben