Blaha Lujza 1850. szeptember 8-án született Rimaszombaton. Édesapja, Reindl Imre korábban katonatiszt volt, de az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt bujdosnia kellett, ekkor szegődött egy színtársulathoz. Ott ismerte meg feleségét, Ponty Aloiza színésznőt. Leányuk, eredeti nevén Várai – ez volt édesapja művészneve – Ludovika így kiskorától kezdve a színészet világában élt. Alig múlt húszéves, amikor a Nemzeti Színházhoz szerződött, számtalan népszínműben, operettben, drámában játszott. A Nemzeti Színház akkor a VIII. kerületben állt, és minthogy az akkor már a fővárosban és Bécsben is híressé vált művésznő a színház épületének közelében lakott – pontosan a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban –, a teret még az ő életében róla nevezték el. Lakott még családjával – ezt saját Naplójából tudjuk – a Fehér kakas vendégfogadó fölötti első emeleten, ami a Rákóczi út 21. szám alatt állt.

Első férje, Blaha János karmester volt, akitől nagyon sokat tanult a zene művészetéről. A férj támogatta az asszony színészi karrierjét, azonban Blaha János házasságuk negyedik évében tüdővészben meghalt. Bár a későbbiekben az asszony még kétszer is házasságot kötött, első férje nevét viselte haláláig. 1875-ben Blaha Lujza átszerződött a Rákosi Jenő által alapította Népszínházhoz, aminek 1901-ig volt tagja, amikor is a színház tönkre ment. Ezután a Nemzeti Színház örökös tagjának választotta meg, 1900 őszén a királytól pedig koronás arany érdemrendet vehetett át.

A kiváló hangú, népdalokat és magyar nótákat népszerűvé tevő énekesnő-színésznő 1926. január 18-án hunyt el, sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Blaha Lujza leggyakrabban népszínművekben és operettekben játszott. Utolsó nagy alakítása Csiky Gergely A nagymama című vígjátékában Szerémy grófnő figurája volt, a darabot operetté alakították.

Szöveg: Ratzky Rita, irodalomtörténész

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság, archív