Az 1940-ben Makón született, a hatvanas évektől Szentendrén élő és alkotó művész korunk egyik utolsó polihisztorának is nevezhető, hiszen – bár a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma Egyetem) festőszakán szerzett diplomát – a festészet mellett az új grafikai eljárások egyik első hazai úttörője volt, és foglalkozott kerámiával, fotózással és kertművészettel is.

Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója nyitóbeszédében elmondta, Kocsis Imre neve – bár művei számos hazai közgyűjteményben megtalálhatók – nem került be a nemzetközi kánonba, pedig számos műve méltó lenne erre.

Művészettörténészeinkre vár a munka, amely megismerteti az alkotó életművét határainkon túl is, hiszen a hetvenes években készült alkotásai nagyban hozzájárultak a pop-art mozgalomhoz, míg a későbbi művek izgalmasan kapcsolódtak a hiperrealizmus irányzatához. Hozzátette, Kocsis igazi mester volt, a szó klasszikus értelmében, aki mint a Képzőművészti Egyetem Képgrafikai Tanszékének tanára és később vezetője olyan ragaszkodó tanítványi körrel rendelkezett, amely tagjainak későbbi munkásságára jelentős hatást gyakorolt.

A kiállítás megnyitóján megjelent Kisfalusi Márta keramikus, a művész özvegye is, és dalaival közreműködött Faragó Laura, Kossuth- és Magyar Örökség-díjas énekművész, népdalénekes és zenepedagógus, aki szoros baráti kapcsolatot ápol a képzőművész családjával.

A kiállításhoz kapcsolódó programként április 20-án, pénteken 18 órától minden érdeklődőt várnak a Józsefvárosi Galériában egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetésre a művész özvegyével, családtagokkal és barátokkal, valamint a portréfilm rendezőjével, Erős Péterrel.

Fotó: Ványi Ákos/Józsefváros újság