“Emberségről példát, vitézségről formát/mindeneknek ők adnak” – idézte Balassi Bálint sorait Sántha Péterné, rámutatva, hogy az olyan korokban, mint a mostani – ahol a jogok mellett a kötelességről nemigen hallani –, érdemes tisztázni, kikről is beszélünk a Hősök Napján.

Azokról – mondta – akik saját lelkiismeretükre hallgatva, egy belső parancsot teljesítve életüket áldozták hazánkért, az országért. Hajtsunk fejet emlékük előtt, mert ezek az emberek politikai megítéléstől függetlenül tiszteletet érdemelnek.

A sor hosszú, az 1848-49-as honvédek, az első és a második világégés és az 1956-os forradalom hősei és áldozatai mind köztük vannak. Apáink, nagyapáink, felmenőink – mondta az alpolgármester.

Kovács Dávid Emil, Budapest Külső-Józsefvárosi Református Egyházközség lelkipásztorának megemlékezése után az emlékkőnél koszorút helyezett el Józsefváros önkormányzata, a Fidesz-KDNP kerületi szervezete, valamint a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének józsefvárosi tagozata is.

A koszorúzás után a megemlékezők egy-egy szál virággal és mécsesek gyújtásával tisztelegtek a hősök emléke előtt.

A Magyar Hősök Emlékünnepe IV. Károly király 1917-es kezdeményezésére vezethető vissza, amely valamennyi községet arra kötelezett, hogy minden év májusának utolsó vasárnapján méltó emléket állítson honvédő katonai hőseinek.

A két világháború közötti Magyarországon e napot nemzeti ünneppé nyilvánították, ám a második világháború után berendezkedő kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a megemlékezéseket, amelyek egészen a rendszerváltásig nem is kerültek megrendezésre Az Országgyűlés pedig 2001-ben hivatalosan, törvényben rögzítve ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden május utolsó vasárnapját.

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság