Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

Élmény és elrettentés

Rendőrmúzeum a Mosonyi utcában

2018. július 12. csütörtök

A rendőrség elmúlt másfél évszázados történetét, illetve híres magyarországi bűncselekményeket, bűnelkövetőket, rendőrségi relikviákat, nyomozási eszközöket mutat be a Mosonyi utcában található Rendőrmúzeum. Az intézmény 1963 óta működik Józsefvárosban, ám hosszú ideig csak meghatározott személyek látogathatták. 1999-től megújult tartalommal várja a nagyközönséget.

A Bűnügyi Múzeumot 1908-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a fiatal rendőrtanoncok, joghallgatók, orvostanhallgatók, illetve bűnügyi szakemberek munkáját segítse a korábban megtörtént bűnesetek bemutatásán keresztül – kezdi látogatásunkkor Androvicz Gábor, a Rendőrmúzeum munkatársa. Mint mondja, a múzeumot – amely több nevet is viselt fennállása során – 1999-ig csak az említett személyek látogathatták. 1999 áprilisában, a Rendőrnap alkalmából a Mosonyi utca 5. szám alatt nyitotta meg újra kapuit, és vált mindenki számára látogathatóvá.

Az intézmény két állandó kiállítással várja az érdeklődőket: az egyik a magyar rendőrség történetét mutatja be 1848-tól napjainkig: két teremben egyenruhákat, fegyvereket, kitüntetéseket, dokumentumokat és egyéb relikviákat tekinthetnek meg a látogatók. Az első vitrinben láthatunk például egy konstáblerbotot, a pestvárosi rendőrség első szolgálati jelvényét 1861-ből: az első rendőröknek, akiket rendbiztosoknak (konstáblerek) neveztek, nem volt se egyenruhájuk, se fegyverük, ezért ez a kis buzogányforma bot jelképezte hatósági mivoltukat. Kiállították az 1800-as évek egyik leghírhedtebb bűnözőjének, Rózsa Sándornak és öccsének egy-egy koponyadarabját, és egy olyan sírkövet is, amin nemcsak az áldozatok neve szerepel, hanem az elkövetőé is. Megtekinthetjük a Nemes Mihály festőművész által tervezett és 1909-ben rendszeresített egyenruhákat is. Ekkoriban még az övcsatba volt belevésve a rendőrök azonosítószáma. Láthatóak az első világháború időszakában történt, első ismert magyar sorozatgyilkosság dokumentumai is, amelyek szerint Kiss Béla cinkotai bádogosmester a 20. század elején hét nővel végzett. De külön vitrinje van Matuska Szilveszternek, a biatorbágyi merénylet elkövetőjének is.

Kísérőnk azt is elmeséli, hogy Európában másodikként nálunk vezették be 1904-ben az ujjnyomat-nyilvántartási rendszert, a módszert Angliából, a Scotland Yardtól vettük át. Az ujjnyomat a DNS mellett az egyik legmegbízhatóbb személyhez köthető bizonyíték.

Azt is megtudjuk, hogy 1945-ben jelentek meg a nők a rendőrség egyenruhás kötelékében, aminek oka, hogy alig maradt rendőr Budapest ostroma után a fővárosban. A történeti kiállítást a rendszerváltás, majd az ezredforduló utáni időszak zárja.

Bűnök és bűnösök

A múzeum másik nagy kiállítása a kriminalisztikába enged bepillantást, azaz, hogy az egyes bűncselekményeket miként lehet eredményesen felderíteni, hogyan néz ki egy helyszíni szemle. Androvicz Gábor kiemeli, hogy a kiállított tárgyak közül minden eredeti, az egyes bűncselekmények bemutatása egy-egy megtörtént esetet dolgoz fel. Amikor egy bűnügyben jogerős bírói ítélet születik, annak bűnjeleit kiállítás céljából megigényelheti a múzeum.

A múzeum elrettentő erővel is bír a civil látogatók számára, ahogy a bűnügyi részen sorra végignézzük az egykori bűncselekmények fennmaradt iratait, tárgyi bizonyítékait. A terem egyik felében a közlekedési vétségek, bűncselekmények, balesetek, illetve jellemzően a vagyon elleni bűncselekmények szerepelnek. Láthatjuk például közeledési rendőrök egykori, illetve jelenlegi eszközeit, de cserbenhagyásos baleset, repülőgép-katasztrófa is bemutatásra kerül. Olyan eseteket is szemléltetnek, amelyek korábbi évtizedekben voltak jellemzőek: ilyenek például a szocializmus idejében a munkásszállón elkövetett lopások. Látványos a betörőkabát is, szintén a Kádár-korszakból: az illető, ahová betört, onnan el is vitte a kulcsokat, és mivel akkoriban még nem voltak a maihoz hasonló profi zárak, volt, hogy egy kulcs akár több lakást is nyithatott.

Majd a közelmúlt nagy port kavart bűncselekményei következnek: a miskolci Bonnie és Clyde ügy, amikor egy pár 27.5 millió forintot lopott el, és több év bujkálás után fogták el őket. A férfi öngyilkos lett, a nő azóta már szabadult. És „természetesen” külön szekrényt kapott a „Viszkis”, Ambrus Attila. Láthatjuk azt az általa készített zsinórkötelet, aminek segítségével megszökött a Gyorskocsi utcai fogdából, de parókákat, hajfestéket és a jegyzettömbjét is, amibe a pénzköltéseit vezette.

A terem másik felében az élet elleni bűncselekmények tragikus történeteivel találjuk szemben magunkat. Az elkövetők közé tartozott Soós Lajos, akit a rendszerváltás előtti évtizedek egyik legjelentősebb köztörvényes bűnözőjeként tartanak számon, Bene László és Donászi Aladár rabló- és sorozatgyilkosok, a „nikotinos asszony”, aki ellenlábasait folyékony nikotinnal tette el láb alól, vagy a szegedi ötös gyilkosság 1961-ből, de kirajzolódik a „martfűi rém” alakja is. A kriminalisztikai kiállításban található egy 1764-ben készült bűnügyi festmény is, mely a múzeum legrégebbi tárgya.

Androvicz Gábor arról is beszámol, hogy az állandó kiállítások mellett egyéb programokkal is várják a kriminalisztika iránt érdeklődőket. „Minden évben az egyik legfontosabb eseményünk a Múzeumok Éjszakája, de kiemelt rendezvény minden tavasszal a Múzeumok Majálisa, illetve a Rendőrnap, ősszel pedig a Kulturális Örökség Napja. Csoportok számára a tárlatvezetések mellett bűnmegelőzési, múzeumpedagógia foglakozásokkal készülünk” – meséli a múzeum munkatársa. 

Fotó: Ványi Ákos/Józsefváros Újság