Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

Buda István szobrász műveiből nyílt kiállítás a Józsefvárosi Galériában

Tenyérnyi monumentalitás

2018. augusztus 13. hétfõ

Buda István szobrász- és éremművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Józsefvárosi Galériában. Az augusztus 10-i megnyitón a vázlatok, kisplasztikák, és a kisebb méretű szobrok mellett Rozs Tamás énekes-csellista dalai és Ridovics Péter festőművész méltatása tette teljessé az élményt. A Galéria munkatársainak is köszönhetjük, hogy a kiállítás emlékezetes eseményként élhet tovább a látogatókban. Mi is ott jártunk, körbenéztünk, íme most a szubjektív élményből kovácsolt beszámoló következik.

A pénteki megnyitó koraesti óráiban tombolt a kánikula. Jól esett a forróságból belépni a hűvös Galériába. Nem a bátorságomnak köszönhető, hanem az élet hozta így, de két kislányomat is magammal vittem. Végül nem bántam meg. Köszönhető ez többek között annak, hogy az egész megnyitót az otthonosság jellemezte.

Nem csak a művészbarátok közreműködése és a művészetkedvelő közönség tette családiassá a légkört. Fesztelenül, természetesen mozoghattunk a kiállítótérben, már-már úgy érezhettük magunkat, mintha Buda István saját házatáján lennénk vendégségben. Hamar be kellett látnunk, ez bizony egyértelműen szobrainak az érdeme.

Buda István művei képesek megtartani azt a fajta természetességet, amelyet csak a szobrász láthat, a még nyers anyagban. Az anyagban lapuló természetességnek a tiszteletét éreztem akkor is, amikor a lány portrékat, a női aktjait, vagy éppen a méltán híres Vergilius és Dante kisplasztikáját (köztéri szoborként az Elte kertjében található – a szerk.) nézhettem meg. Emellé a természetesség mellé jön még Buda István egyedi kézjegye. A művész olyan tartalmat ad a szobroknak, amelynek köszönhetően a könnyedség és mélység egyszerre érhető tetten. A márványból készült macska portréja és a lófej számomra az a két alkotás, amit a műkedvelő bugyromba egy életre eltettem útravalóul.

Ridovics Péter festőművész méltató beszédében több olyan meglátást is hallhattunk, amivel könnyedén azonosulhatott a közönség. Tenyérnyi monumentalitás - számomra ez volt az egyik ilyen kiemelkedő és pontos gondolata. Buda István kisplasztikáiban is ott sejlik az az erő, ami a legtöbbeknek csak a hatalmas tereket uraló szobrokból szólal meg. És ez ritka nagy élményt ad.

Buda Istvánról (Győr, 1952. november 9.):

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott, Szabó Iván volt a mestere. 1988-ban Kassák Lajos ösztöndíjban és SZOT-díjban részesült. 1991 óta a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, Budapesten alkot a Százados úti művésztelepen, összefogott mintázású figurális plasztikákat és érmeket készít. A Józsefváros Galériában ez a második egyéni kiállítása.

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság