A hajléktalanság többszörösen hátrányos helyzet. A hajléktalan nem csak a fedelet vesztette el a feje felül, hanem rendszerint elvesztette a családját és a munkahelyét is, és mindezek következtében családi kapcsolatok, anyagi források híján a társadalom perifériájára, egyszersmind valamiféle törvényen kívüli helyzetbe szorult. Az addiktológiai – ital, vagy drogfogyasztó - beteg nem csupán egészségügyi ellátásra szoruló egyén, hanem olyan ember, akinek személyisége, magatartása, társadalmi viselkedése és életvitele a szenvedélybetegség következtében súlyosan sérült, túl azon, hogy testileg is károsodott. A hajléktalan addiktológiai beteget tehát két súlyos teher nyomja.  

Hajléktalanok pszichiátriai kezelése  

A hajléktalanok ellátása alapszinten a szállás és tisztálkodási lehetőségek biztosításából, élelemmel és ruházattal való ellátásukból áll, de gyakran magába kell hogy foglalja az iratok beszerzésében, az álláskeresésben, a szociális ellátások kérelmezésében nyújtott segítséget csakúgy, mint a témánk szempontjából döntő pszichiátriai-addiktológiai kezelést is. Egy, viszonylag már régi, 1997-es, 5636 orvos-beteg találkozásra kiterjedő felmérés szerint a hajléktalanok számára felállított ambulancia felkeresésére 58%-ban pszichiátriai betegség miatt került sor, és ezen betegek közel 50%-a addiktológiai betegség, döntően krónikus alkoholizmus miatt kért orvosi segítséget. Sokuknak előrehaladott májzsugora volt, emellett nem volt ritka a személyiségtorzulás és az agresszió sem. Ma már vélhetően mások a számok, ám tendenciájában még ma is bizonyosan igaz, sőt (!), hogy a hajléktalanok körében a pszichiátriai-addiktológiai betegségben szenvedők aránya igen magas és ez – különösen a közelmúlt szakmát érintő negatív történései következtében – aránytalanul nagy terhet ró az ellátó rendszerre. Természetesen a hajléktalan betegek sem képeznek homogén tömböt, vannak közöttük úgynevezett bűntudatos ivók, illetve a hajléktalanság stressze elől italba (kisebb részben drogba) menekülők is, de az alkohol-, illetve drogfogyasztás leggyakrabban hajléktalanságuk kialakulásának inkább oka, mintsem következménye. Maga a gyógyszeres kezelés nem tér el az általános kezelési elvektől, bár a testi leromlás vagy társbetegségek jelenléte miatt megváltozó gyógyszerlebontás, illetve -tolerancia fokozott kockázatot jelent. A kezelés keretei a beteg állapotának súlyosságától függően eltérőek, az történhet fekvőbeteg gyógyintézetben, illetve járóbetegként, a ma még létező, de novemberben szakrendelőkké átalakuló gondozók valamelyikében.  

A JESZ és a hajléktalan betegek ellátása  

A Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Addiktológiai Gondozója és Szakrendelője ez évi forgalmának 11 %-át teszi ki a hajléktalan betegek ellátása. Ha az addiktológiai betegek gyógyítása nem hálás feladat, mert az ezen körbe tartozók „problémás” emberek, akkor ez fokozottan áll a hajléktalan addiktológiai betegekre. Sok a terápiás kudarc. Ennek egyik oka, hogy már magát az addiktológiai problémát sem lehet az egészségügy keretei között kezelni és ez kiváltképp igaz a hajléktalanokra. A Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Addiktológiai Gondozóját felkereső hajléktalan addiktológiai betegek döntő része csupán kórházi elhelyezés vagy nyugtatók beszerzése végett jelenik meg, és az absztinenciára törekvés bennük fel sem merül. E csoportba az alkoholproblémás betegek nagy része, illetve a kábítószerhasználók gyakorlatilag teljes köre beletartozik. A betegek kisebb része – ők döntően, alkoholproblémás betegek – az absztinencia elérése tekintetében együttműködő, arra törekszik, sőt el is éri, de ezt követően a terápiából elmarad és csak újabb italozást követően jelenik meg ismét a gondozóban. E téren azonban ők nem különböznek a többi, nem hajléktalan alkoholproblémás betegtől.

Gondozók és hajléktalan betegek  

Az addiktológiai betegségek – alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőség – krónikus, visszaesésekkel (szerhasználattal) tarkított betegségek. Így a beteg tartós gondozása indokolt. Sajnos a kémiai szerproblémás eseteket az orvosok nem elhanyagolható hányada is akut (megvonás, intoxikáció) állapotként közelíti meg és így nem is törekednek a tartós gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás kezelésre. A hajléktalan addiktológiai betegek gondozóbeli ellátását nehezíti, hogy a betegek e körébe tartozók többsége igen ápolatlanul és jelentős hányadában kémiai szer által befolyásolt állapotban jelenik meg. A fentiek miatt, de hajléktalanságuk okán is, a kereteket nehezen tartják. Emellett a gondozó takarítása, egyes bútorok fertőtlenítése, a jelentősebb védőeszköz (kesztyű) felhasználás e betegek ellátását költségesebbé, a takarítás és a fertőtlenítés pedig a rendelést lassabbá teszi. Problémát jelent egyes hajléktalan ellátók együttműködési készsége is. Gyakran csak a már eldöntött „kezelés” lepapírozása miatt küldik a beteget, rendszerint azonnali – a sürgősség tekintetében orvosilag az esetek döntő részében indokolatlan - ellátást igényelve, illetve bizonyos harmadlagos betegségelőnyök (leszázalékolás, közgyógyigazolvány) biztosításához szeretnék, gyakran utólag, megszerezni az igazolást. Ezen ellátók munkatársai gyakran kioktató hangnemet megütve kétségbe vonják az orvosi kompetenciát, miközben a beteg szempontjából releváns információkat nem osztanak meg a gondozó orvosaival. Azonban a szolgáltatók többségével az együttműködés jó, munkatársaikkal kialakítható a kompetenciahatárok elfogadása mellett az együttműködés. Ellátás-szervezési problémát jelent, hogy miközben a fekvőbeteg elhelyezés területén a „megosztott teherviselés” megoldott, mert a Központi Ágynyilvántartón (KÁNY) keresztül a kórházak között rotálva kerülnek a hajléktalan betegek elhelyezésre, addig a járóbetegellátás terén, ez megoldatlan. A hajléktalanszállók elhelyezkedése miatt a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Addiktológiai Gondozója a hajléktalanok járóbetegellátásában kiemelt súllyal szerepel. A drogtéma manapság népszerű. Sokan és sokféleképpen foglalkoznak vele. A hajléktalanokkal kapcsolatos kérdések is gyakran előkerülnek, vitát keltenek, sőt vihart kavarnak. A hajléktalan addiktológiai betegek ellátásának megszervezése, a finanszírozási háttér tisztázása azonban mind a mai napig nem történt meg.  

dr. Kalapos Miklós Péter, pszichiáter, addiktológus