Margit nénivel az idősotthon udvarán, a fügefa árnyékában ültünk le beszélgetni. Jobbján lánya állt, aki gyakran meglátogatja édesanyját, baljánál pedig István bácsi ült, akivel az otthonban kötöttek jó barátságot. Margit néni korábban Pestszentlőrincen lakott, de egészségügyi állapota miatt három évvel ezelőtt beköltözött a Napfény Otthonba. Családja gyakran jár be hozzá, ha pedig jó az idő, a Füvészkertbe ülnek ki egy kis beszélgetésre. Van itt egy kedvenc helyük is — Babi néni padja —, amely éppen a tóra néz, oda telepednek le legszívesebben. „Oda aztán jöhet apraja-nagyja” – mondta Margit néni, ugyanis igen népes a család: három gyermeke született, akik négy unokával és három dédunokával ajándékozták meg Margit nénit. Lányától, Gyöngyitől megtudtuk, hogy ha édesanyjánál jár, mindig megisznak egy csésze cappuccinót. Ez már hagyomány közöttük, a kávézásnak rituáléja van. Emellett „egy jó kávé mindig hangulatot ad a kerti beszélgetésekhez” – fogalmazott Margit néni.

Elmesélte: hatvan évvel ezelőtt gyors-gépíróként kezdett el dolgozni, majd könyvelő lett. Manapság az élet apró szépségei kötik le. Mint mondta, ablaka éppen a kertre néz, így mindent szemmel tud tartani, ami ott történik: látja, ki ücsörög a lugasban, kinyíltak-e már a rózsák, vagy épp azt, hogyan repkednek ide-oda a rigópárok.

Az idősotthonban énekeltek neki és verset is szavaltak a tiszteletére, míg a család Sashalmon tartott nagy ünnepséget a kerek születésnap alkalmából sok ajándékkal, tortával, tűzijátékkal.

Margit néni hosszú életéről csak annyit mondott nekünk: „a Jóisten segített, hogy ezalatt a sok év alatt mindig meg tudjam őrizni a tartásomat. Ez a legfontosabb, és az, hogy mindig tudjunk örülni, bármilyen apróságnak”. 

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság

Szöveg: Beleznai Csenge