Berzsenyi emlékművének kezdeményezője szűkebb pátriája, Somogy vármegye volt, ahol gyűjtést kezdtek a költő niklai síremlékére, és a nemzet fővárosában, Pesten elhelyezendő szobrára.

A szobor alkotója báró Vay Miklós, aki díjazás nélkül vállalta a mintázást. A Vay család ősi magyar nemesi család, a szobrász nagyapja katonatiszt és hadmérnök, édesapja Vay Miklós (1802-1894) politikus, Borsod vármegye főispánja volt. Ifj. Vay Miklós (1828-1886) nem folytatta a családi hagyományt. Már születésében sem, mert felmenői a borsodi Alsózsolcán, ő pedig a Zemplén vármegyei Golopon született.  Először Ferenczy Istvántól, majd Bauer és Uhrl műhelyében tanult Budán. Az 1850-es évek elején Berlinben Christian Rauch, később pedig a bécsi Dominik von Fernkorn volt a mestere. A császárvárosban 1873-ig maradt, ahol önzetlenül segítette az itt tanuló magyar szobrásznövendékeket.

Vay Miklós Berzsenyi Dániel portrészobrát a költőt ábrázoló arcképekre támaszkodva mintázta meg. Ez a mű a szobrász korai alkotása, művészete ekkor még a klasszicizmus hatása alatt állt. Ez jól látszik a visszafogott mintázásában és a ruha nélküli váll kialakításában, az arc kortalanságában és a haj, szakáll rendezett megformálásában. A bronz mellszobrot 1859-ben, Bécsben öntötték. A bécsi udvar engedélyére várva a büsztöt először a Nemzeti Kaszinóban helyezték el, majd 1860. május 29-én hajnalban, a Nemzeti Múzeum kertjében állították fel. A fényezett gránit talapzatot Gerenday Antal készítette. Bár nem ez volt Pest első emlékműve, azonban ez még ma is az eredeti helyén látható.

Vay Miklós még kitűnő alkotásokkal gazdagította köztereinket, azonban 58 éves korában váratlanul meghalt. Az Országos Képzőművészeti Társulat díszes koszorút küldött ravatalára, így tisztelegve a nagy magyar szobrász emléke előtt.

Fotó: Nedbál Miklós/Józsefváros újság

Szöveg: Ludmann Mihály