Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

AKIKET NEM MERÜNK MEGSZÓLÍTANI

„Vállald büszkén, hogy nigériai vagy, és ugyanolyan büszkén, hogy magyar"

2020. február 24. hétfő

Dr. Hussaini M. Umar, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Afrika-koordinátora sok évtizede él Magyarországon, amit második hazájának választott. Nem csak magyar, de józsefvárosi is, itt él a Losonci-negyedben.

Amikor találkoztunk, angolul szólítottam meg, ám ő magyarul válaszolt.

„Harminc éve jöttem Magyarországra, természetes, hogy magyarul beszélek” – mondta mosolyogva. „De nagyon nehéz volt megtanulni. Kétszer is kijártam miatta az egyetem nyelvi előkészítőjét.”

Dr. Umar most 55 éves, Nigériában született. „Azt terveztem, hogy a tanulmányaim után hazatérek. Így is történt, de csak két évig bírtam, pedig szeretek ott lenni. Azt éreztem, hogy a gondolkodásmód miatt nem tudok már visszailleszkedni. Szerettem volna alkalmazni, amit tanultam. Láttam, hogy itt foglalkoznak a fogyatékkal élőkkel, az árvákkal, de ott ez nem volt fontos. Nem az számított, hogy mit hozok, hanem hogy ki hozta. Azt mondták, fennhordom az orrom, mert Európában tanultam, és elutasítottak.”

Amikor visszajött Magyarországra, folytatta jogi egyetemi tanulmányait a nemzetközi diplomácia szak mesterképzésén. Ilyen speciális háttérrel nem volt könnyű munkát találnia, és örömmel fogadta a váratlan ajánlatot, hogy a Corvinus Egyetem Afrika-koordinátora legyen. Onnan ment át a Közszolgálati Egyetemre, ugyanebbe a pozícióba, ahol a nemzetközi kapcsolatok építésében vesz részt. „Most éppen a nigériai belügyminiszterrel való találkozót készítem elő, aki a vízügyi képzésről jön tárgyalni az egyetemre” – ad bepillantást a munkájába.

A nigériai családjáról kérdezgetem. Nigéria Kebbi államában, Argungu városban élnek, ahol a messze földön híres Fishing Festivalt tartják. Nagyon erős a családi összetartás. Egyre gyakoribb, hogy a távolság miatt telefonon tartják a kapcsolatot. „Én olcsó internetes vonalon beszélek velük. Az ikertestvéremmel minden nap beszélünk, ő öt gyerek apja.

A legjobban az ő társasága hiányzik. Amikor itt volt látogatóban, előreküldtem a mecsetbe, ahol imádkozni szoktunk. Csendesen leült, és szólongatták a barátaim, hogy mi van veled, miért nem beszélsz, tán haragszol? Nem én vagyok, válaszolta, de nem hittek neki, amíg fel nem hívtak engem” – meséli nevetve.

A hagyományos családi összetartás és a vallás védelmet ad nehéz helyzetekben is. „Ember ott nem marad egyedül. Akinek több van, az ad a másiknak. Az iszlám ezt szépen szabályozza. Kétféle támogatás létezik. A zákát a kötelező éves adományozás, ami a felhalmozott vagyon pár százaláka. Ezen felül minden nap adhat adományt az ember a saját belátása szerint” – magyarázza.

Dr. Umar, ha röviden jellemeznem kell, nyitott gondolkodású vallásos konzervatív, aki nagyon érzékeny a fanatizmusra és az igazságtalanságra. „Az iszlám emberségre, bűnbocsánatra, a pletyka, a lopás, a csalás elkerülésére tanít. Isten nem oroszlán, akitől félni kell, de sokan szégyent hoznak rá az agresszivitásukkal. Nem értik a vallásukat. Muszlim vagyok, de az ilyen muszlimokat elutasítom, mert miattuk én is magyarázkodásra kényszerülök. A világ az arab terrorizmust azonosítja az iszlámmal, pedig a legtöbb muszlim nem arab. Minden vallási agressziót el kell utasítani, de az embert kellene elítélni, nem a vallást, amit az ember megcsúfol” – mondja felindultan. A közvélemény idegenellenessége egyre többször hozza méltatlan helyzetbe. Szomorú, hogy azok sértegetik, akik maguk is elesettek vagy kisebbségiek. „Nem állok le vitatkozni, csak visszakérdezek néha, amitől elszégyellik magukat.”

Dr. Umar kislánya most 11 éves. „Azt mondtam mindig, ha csúfolnak, vállald büszkén, hogy nigériai vagy, és ugyanolyan büszkén, hogy magyar. Egyik sem hátrány, sőt, előny. Én is így érzek, de egyre nehezebb, amikor valaki azt érezteti, hogy nincs itt helyem.”

Végül egy dédelgetett tervet oszt meg velem. „Ez egy józsefvárosi nyári fesztivál, ahol az itt élő népek, arabok, cigányok, kínaiak, vietnámiak és afrikiak mutatják be saját kultúrájukat. Közel kell kerülnünk egymáshoz, meg kell ismernünk egymást, hogy megszűnjön a távolság.” 

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Ványi Ákos

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben