A legnagyobb terhet az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, asszisztensek viszik a vállukon a koronavírus-járvány idején. Arról kérdeztük őket, hogyan élik meg a veszélyhelyzetet.
A Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központ intézetvezető főnővére, Juhász Julianna azzal kezdte, hogy bár a 65 év feletti orvosokat és szakdolgozókat nem engedik dolgozni, a járóbeteg- és háziorvosi ellátásban pedig csak akut, súlyos eseteket látnak el, ez korántsem jelent pihenőt a szakrendelő dolgozóinak. Egyrészt telefonon informálják és irányítják a megfelelő helyre a betegeket, másrészt személyesen is helytállnak a sürgős eseteknél.
Teljes készültség
„Jelenleg úgy néz ki a napirend, hogy reggel 7 óra előtt 5 perccel már teljes védőfelszerelésben, infravörös „non contact” lázmérővel, maszkban, gumikesztyűben állunk a bejáratnál, és csak azokat a pácienseket engedjük a recepcióhoz, akiknek nincs még hőemelkedése sem. Ott aztán a Nemzeti Népegészségügyi Központ által kiadott kérdőív kitöltése után nyilatkozniuk kell arról, hogy nem találkoztak koronavírus-fertőzöttel, és ezután mehetnek fel az orvossal előre leegyeztetett vizsgálatra, esetleg sürgős vérvételre a halaszthatatlan esetek, például kismamák, szívbetegek vagy cukorbetegek” – mondta a főnővér.
Juhász Julianna azzal folytatta, most az a legnehezebb, hogy valós és fontos információkat közöljenek az emberekkel az álhírek rengetegében. Védőfelszerelésből jól állnak, mindenki kapott elég maszkot, gumikesztyűt, van elegendő fertőtlenítőszer is – mondta.
„Igyekszünk mindenkinek elmondani, hogy semmi ok az aggodalomra, nem kell előre kiváltani több havi gyógyszert, a patikák mindenképpen nyitva lesznek, mindenkinek jut gyógyszer, ráadásul a vényköteles orvosságokat online is fel tudják írni az orvosok. Minden elintézhető elektronikusan, nem kell eljönni a rendelőbe receptért.”
Össze kell tartani
A veszélyhelyzet a főnővér szerint nagyon összekovácsolta a dolgozókat. Orvosok, asszisztensek, ápolók mind összetartanak, a legtöbben a napi munka mellett önkéntes szolgálatot is vállalnak intézményen belül, olyan helyeken, ahol segítségre van szükség. „Péntek délutántól vasárnap estig ráérek, akkor miért ne segítenék máshol? A legtöbb kollégám ugyanezt teszi” – mondta.
Távgyógyítás
Beszámolt mindennapjairól lapunknak egy sürgősségi ellátásban dolgozó orvos is, aki névtelenséget kért a nyilatkozathoz, ezért a továbbiakban Lászlónak hívjuk. Ő így beszélt a koronavírus okozta veszélyhelyzeti időszakról:
„Mi, orvosok mindannyian kizökkentünk a napi rutinunkból. A manuális szakmákban a halasztható műtéteket eltoltuk, az orvosi konzultációk számát a legszükségesebb minimumra csökkentettük. Egy Skandináviában élő kolléga például azt mesélte, hogyan vizsgáltatta a betegével a saját térdét telefonon keresztül.”
Idősek helyett önkéntesek
Csak most tanulják, mivel jár az a beteg-orvos kontaktusban az, amikor beszivárog egy súlyos világjárvány. Mindkét oldalon sok a bizonytalanság és feszültség. Maszk, védőfelszerelés korábban a hivatalos ajánlás szerint rutinvizsgálatoknál nem volt előírás. Mivel csak korlátozott mennyiségben állnak ezek rendelkezésre, eltérő véleményeket hallani a használatukról. „Akárhogy is, én már influenzaszezonban is felveszem a maszkot, kesztyűt, fertőtlenítem a fonendoszkópom, mert ezek alapvető higiéniai intézkedések, ehhez nem kell COVID-19” – mondta László.
Szerinte kifejezetten veszélyeztetettek a krónikus betegséggel élő vagy idősebb orvoskollégák. „Sajnos azonban nem tudom, hogy heroizmus vagy makacsság által hajtva, de egyelőre nem akarják kivonni magukat a betegellátásból, pedig a napokban pillanatok alatt több száz önkéntest sikerült toborozni, hogy az ő munkájukat megkönnyítsük” – tette hozzá.
László a legjobban a rokonaiért aggódik, két hete nem is találkozott velük, nem lett volna biztonságos rájuk nézve. „Szerencsére ők felelősségteljesen viselik az otthoni bezártságot, amióta nem kell emberek közt dolgozniuk” – mondta, megjegyezve: szeretné, ha mindenki más is így tenne.
Szöveg: Ádám Judit; Fotók: Huszár Boglárka