„A sport esélyt ad” – közhely, de nehéz vitatkozni az igazságtartalmával. Ezt vallja Rózsa Mihály, az MTK ökölvívó szakosztályának ügyintézője, nem hivatalosan „mindenese”. A fővárosi kék-fehér egyesületnek több kapcsolódási pontja is van kerületünkkel, és nem csak azért, mert a focisták otthona, a Hidegkuti Nándor Stadion Józsefvárosban található.

„A bokszszakosztály rendszeresen képviselteti magát VIII. kerületi eseményeken, például drogellenes napokon is” – mondta lapunknak az ügyintéző. Ilyenkor az érdeklődő gyerekek bemutatóedzéseket nézhetnek, előadásokat hallgathatnak híres és sikeres bokszolóktól, kesztyűt húzhatnak, és kipróbálhatják magukat a sportágban. Ez működik is: több olyan józsefvárosi bokszolója van az MTK-nak, akiket a bemutató-edzések „húztak be” a klubba.

Ennél is szorosabbra akarja fűzni kapcsolatát a kerülettel az egyesület. Rózsának nagy tervei vannak: közös integrációs programot, edzéslehetőséget, nyaraltatást, legfőképp pedig esélyt és élményeket adnának hátrányos helyzetű józsefvárosi fiataloknak is. Az ötletekre a kerület előző vezetése érdeklődést mutatott, az intéző pedig reméli: Pikó Andrásék is megfontolják a lehetőséget. Ez persze pénzbe kerül, évente nagyságrendileg pár millióba, ugyanakkor Rózsa biztos benne: sokszorosan megtérülne a beruházás.

„Drexler Géza az egyik legjobb magyar utánpótlás-bokszedző, rengeteg Európa- és világbajnokot nevelt ki, de sokkal többet is tesz ennél” – mutatja be az MTK mesterét az intéző, hozzátéve: „volt olyan fiatal roma srác, aki azt mondta, Géza bácsi az apja, én pedig az anyja vagyok”. Nem csoda a hatalmas bizalom: Drexler egyszer egy jó felépítésű srácot látott meg az utcán, miközben épp ragasztót szipuzott. Rávette, hogy jöjjön le edzeni, de pár alkalom után eltűnt. Ezután az edző kocsiba ült, megkereste a fiút, és a saját lakásába költöztette. Az egykori ragasztós srác ma egy fővárosi kórház aneszteziológus főorvosa. „Ez a siker minimum annyit ér, mint egy olimpia bajnoki cím” – állapította meg Rózsa.

Az MTK bokszolóinak többségét a mai napig a hátrányos helyzetű fiatalok adják. Nehéz körülmények közül érkeznek, némelyikük késsel-villával sem tud enni. Drexlernek és Rózsának egy biztos receptje van: szeretni kell őket. 

„Igaz, nagy nehézségek árán, de minden évben összehozunk egy nyári tábort a srácoknak. Egy 14 éves fiú, amikor  meglátta a Balatont, azt mondta: »Misi bácsi, hát mekkora ez a víz?« Hatalmas boldogságot okozunk nekik ezzel.” Év végén ráadásul a legfegyelmezettebb – fontos, hogy nem a legjobb – sportoló egy hosszú hétvégét tölthet Hévíz egyik ötcsillagos szállodájában. „Itt viselkedni tanulunk.” Ahogy a patinás fővárosi étteremben is, ahol év végi vacsorákat szoktak tartani. Rózsa szerint ez is hatalmas élmény, hiszen ezek a srácok nem tapasztalták meg azt, hogy milyen, amikor egy pincér helyet kínál nekik és lesik minden kívánságukat. Kérdésünkre, volt-e már balhé a nehéz körülmények közül érkező fiatalok között, Rózsa ingatta a fejét, sőt büszkén meséli: az ő tinédzser fia is az MTK-ban bokszol.

Szöveg: Zoltai Ákos; Fotók: Ványi Ákos

- - -

Van, ahol nem számít a politika

Rózsa Mihály gyümölcsöző és sikeres együttműködést tervez az MTK és a Józsefvárosi Önkormányzat között, ebbe pedig reményei szerint nem szól majd bele a politika. (Az MTK elnöke Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője.) Rózsa szerint Deutsch-csal gyakorlatilag semmiben sem ért egyet a politikát illetően, de mint MTK-elnök, szerinte kiválóan végzi a munkáját. „Biztos vagyok benne, hogy Deutsch Tamást nem érdekli, hogy Józsefvárosban ellenzéki polgármester van, azt gondolom, nem vétózna meg semmilyen megállapodást.”