Biztos forrás

Balogh Lászlót gyerekkora óta foglalkoztatja a zászlók és címerek világa. 1983-ban egy tévéműsorban látta, hogy az afrikai Felső-Volta nevét a katonai puccsot követően Burkina Fasóra változtatták, és felvonták az új címeres lobogót. Lerajzolta, és besétált vele az akkoriban egyetlen hazai világatlaszt kiadó céghez, a Magyar Kartográfiai Vállalathoz. Bár szívesen fogadták, hiteles forrás híján elhajtották. Tollat ragadott, és írt a puccsot végrehajtó Campoaré tábornoknak, s mellette kiválasztott még 9 másik országot, ahová szintén levelet küldött azzal a kéréssel, hogy zászlót kapjon. Öt országból, köztük a tábornoktól is kapott választ, a zászlók kíséretében. A vállalat ugyan nem fogadta el a zászlót bizonyítékként, és a világatlaszban csak két évvel később vezették át a változtatást, ez nem szegte Balogh kedvét: sorra vette fel a kapcsolatot a világ országaival. A leveleket királyoknak, köztársasági- és miniszterelnököknek, külügyminisztereknek vagy a külbirtokok kormányzóinak címezi a mai napig. Mint mondja, hiába az e-mail, a protokoll szerint egy főméltóságot nem lehet az interneten keresztül megszólítani. A levelezéseket évszámokkal ellátott mappákban tartja, de például Indira Ghandi válaszlevelét, amit a halála előtt küldött néhány héttel, széf mélye rejti.

Hobbiból intézmény

A Balogh László magángyűjteményét felvonultató múzeum 1995. október 21-én nyitott a Szigony utcában, a Józsefvárosi Önkormányzat hozzájárulásával. Addig a 60 négyzetméteres helyiséget raktárként használták, és amikor Balogh felvetette a múzeum ötletét, örömmel fogadták a kezdeményezést. Már egy év alatt szűkössé vált a hely az egyre bővülő tárlat számára, így az önkormányzat felajánlott a József körút Nap utca sarkán egy másik, 200 négyzetméteres szuterént, a múzeum azóta itt működik.

A világ a lábunk előtt hever

Pár lépcsőfokot lefelé ereszkedve két terem tárul a látogatók elé. A kisebbik az országokat bemutató időszakos kiállításoknak ad helyet. Korábban az Ázsia-Afrika gyűjtemény volt itt, ám egy napon bekopogtatott Baloghoz a Magyar-Nepáli Baráti Társaság, hogy a nepáli körútjukból kiállítást szervezzenek. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta további 40 országról is készült külön tárlat, gyakorta az országok nagyköveteinek, képviselőinek megkeresésére. Érdekesség például, hogy a világon elsőként itt mutatták be az Óceániában fekvő Pápua Új-Guinea egyik legdélibb szigetén, Bougainville-en alig egy éve megalakult Meekamuit, aminek jelentése: boldog emberek.

A méret a lényeg?

A nagyobb teremben sorjáznak a világ országainak zászlói, kisebbek-nagyobbak, szám szerint kétszáz. „Annak idején a Kis-Jugoszláviától jött zászlót a balkán csoportba tettem, a horvát zászló mellé, ami jóval méretesebb volt az előbbinél. Lefényképeztem, és elküldtem a fotót, mindenféle célzás nélkül, csupán igazolásként, hogy kézhez kaptam a zászlót. Nem sokkal később érkezett egy újabb csomag Slobodan Milošević- től, amiben egy hatméteres óriáslobogó volt.”

A terem falain körbe térképek, dedikált fényképek – mások mellett Bill Clintontól, Barack Obamától –, és különféle elismerések lógnak. A múzeumot és vezetőjét több ország is kitüntette, például Afrika barátja címet is kapott. A vitrinekben a vezetők ajándékai. Feltűnik az üveg alatt egy ezüstkanál Fidel Castrótól, mellette a Boris Jelcintől kapott emlékérem, vagy épp a Moammer Kadhafi küldte Zöld Könyv, amit ő maga írt. A teljes gyűjtemény mintegy 6000 darabos, helyhiány miatt azonban a nagyobb része raktárak mélyén nyugszik. Balogh szerint egy hatemeletes épület talán elég lenne ahhoz, hogy minden darab helyet kapjon. De emlékezetes történetből sincs hiány: egy kiállításmegnyitón a kínai nagykövet nehezményezte, hogy a tibeti zászló is ki van állítva a múzeumban. Balogh erre azt válaszolta, hogy az ajtón kívül bárhol dúlhat a harc, az ajtón belül azonban a világ összes országa békében megfér egymás mellett.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka