A szülő nyugodt, a gyerek a nyári szünetben sem csavarog az utcán. De a Kesztyűgyár nem csupán gyerekmegőrző. Hogy mi még, azt Varga Zita táborvezető magyarázza el. Érdeklődési körüktől függően a gyerekek öt tematikus csoport közül választhatnak, ami nem azt jelenti, hogy ha kedvük van, ne kóstolhatnának bele egy másik csoport programjába. A különböző színekkel jelölt csoportoknak van egy-egy programkoordinátora; ők a közösségi ház állandó alkalmazottai (általában pedagógus, szociálpedagógus, szociális munkás végzettségűek), akiknek a munkáját önkéntesek segítik. Ottjártunkkor a piros csoportot Karczagi Nagy Zsanett vezette. Ez az úgynevezett dráma-csoport, amelyben báb- és népijátékokat, környezetvédelemmel, egészséges életmóddal kapcsolatos játékokat is játszanak. A Nagy Nikolett által vezetett lila tánccsoportban hip-hop táncokkal vezetik le energiájukat a gyerekek, de van két kimondott sportcsoport is. A kék sportcsoportot Hegedűs Péter vezeti a 9 éven aluliak számára, míg a nagyobbakkal a zöld csoportban Vásárhelyi Róbert foglalkozik. Végül az ötödik a narancs csoport, amelynek tagjai vegyesen mindegyik programba belekóstolgatnak.

Robi bácsi – a gyermekszelídítő A zöld csoportot a sportolást szerető felső tagozatosok választják, és az is nyilvánvaló, hogy a foci tartja őket össze. Délután a Homok utcai sportudvaron találok rájuk. Robi bá útmutatásával kergetik a labdát, némelyik egész ügyesen. Köztük két serdülőlány, Tina és Szandi, meg egy hétéves kisfiú, Lacika, aki azért került a nagyok közé, hogy egy csoportban legyen a testvérével. De egyáltalán nincs kisebbségi érzése, néha szabályosan leszedi a nagyok lábáról a labdát.  „Nagyon jól csinálja, nem is kell neki mondani, hogy ha megy előre a játék, hogyan mozogjon együtt a labdával. Ezt másoknak meg kell tanítani" – mondja Vásárhelyi Róbert, akinek 30 évesen még szoknia kell a „Robi bá" megszólítást. Két és fél éve dolgozik a Kesztyűgyárban. Fiatalabb korában az NB1-B-ben futballozott, de a nyári táborban nem csak focival igyekszik lekötni a gyerekeket. Például sorversenyeket rendez. Kétfelé osztja a társaságot, letesz két bóját,  20 méterre a másikat, aztán indulás. Kosárlabdát a tarkóra tenni, úgy szaladni, majd átadni. Vagy két labdát pattintgatni, szépen sorban menni labdavezetéssel, ugrókötéllel, megkerülni a bóját. Ez megy 30 percig. Utána egymást háton cipelni, talicskázni. A labdacicázást nagyon szeretik. Ehhez kell 12 gyerek, hogy 2 cicát lehessen beállítani, utána már 2 labdával. Aztán jönnek a kapuralövések, a passzolgatások, a büntetőrúgások. A kapufát különböző pontokról eltalálni, egyérintő, kétérintő, aztán meg van szabva, hogy csak fejelni lehet gólt, ki rúghat gólt, ki nem rúghat, utána szaladni kell, lepasszolni... Végtelennek tűnő türelemmel terelgeti a gyerekeket. Hangos szó nem esik. Van úgy, hogy ötször is elindítja a labdát, megtanítja az alapdolgokat és azt, hogy szabályok vannak. Ez fegyelmezi a gyerekeket. Már akit lehet. Néha kimennek az Orczy-kertbe, ott is van egy pálya meg egy játszótér. A minap a II. János Pál pápa téren felfedeztek egy körbekerített óriáshomokozót. Robi bá meg kitalálta, hogy játszanak benne brazil focit. A gyerekek élvezték, fölszabadultak lettek, csúsztak, másztak mezítláb a homokban. Alig várják, hogy visszamenjenek. Augusztus 24-én ér véget a tábor. De Robi már kupákról álmodozik. Azt reméli, hogy összekovácsol egy kis csapatot, amelyet elindíthatna különböző kis bajnokságokon. Mégsem erőlteti a dolgot. Amikor nagy volt a forróság, inkább leült a gyerekekkel a hűvösben. Ilyenkor szójátékokat játszanak, vicceket mesélnek, pingpongoznak, csocsóznak. „A minden áron való foci sem jó, mert attól inkább elmegy a kedvük." Akinek semmi kedve a sportoláshoz, azzal egy önkéntes foglalkozik, videóznak, gyerekfilmeket néznek vagy táncolnak a házban. Robi nem bánja, legalább nem zavarják a többieket, akik a labdát nyűvik. Kb. nyolcan viszont minden nap futballoznak, és van 3-4 gyerek, aki ha fociról van szó, rögtön elhallgat és rászól a többekre, hogy most csend legyen, figyeljünk oda a Robi bácsira. Carlos és Attila különösen tehetséges, bennük megvan a fegyelem és az önuralom. „Azok képesek erre, akik tényleg komolyan gondolják a focit, vagy bármely sportot” – mondja elgondolkodva a gyermekszerető fiatalember.

Bár a táborlétszám nagyrészt betelt, még elfér pár gyerek. Július 2-áig lehetett jelentkezni, de a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyerekeket még fogadják. Hetente egy-egy jelentkező mindig akad. Összesen 187-en jelentkeztek, ez persze eloszlik, mert nem mindenki jön egész nyárra. Egy-két hét nyaralás a legtöbb gyereknek megadatik. Egyszerre kb. 100-120-an vannak a táborban, plusz száz gyerek veszi igénybe az ingyenes nyári gyermekétkeztetést, magyarán: csak elviszik az ebédet. Mindössze 10-15 fő fizet ki a teljes árú költségtérítést, ami 653 Ft / nap a háromszori étkezéssel.  Vannak, akik 50 százalékos támogatást kapnak (a nagycsaládosok, vagy ahol fogyatékkal élő gyerek van a családban). És a legtöbben azok vannak, akiknek a táboroztatását 100 százalékban az önkormányzat állja.