Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

Egyszer bolt, hol nem volt…

Baross: a kárpitosok utcája

2011. október 25. kedd

Kerületünk története gazdag az ipari emlékekben. Sokan persze főleg a Ganz-ra gondolnak, a Százados úti kenyérgyárra, a Szentkirály utcai Stühmer csokoládé-üzemre, és sok más nagy vállalkozásra. Kerekes Pál írása.

De nem csak nagy-, hanem kisipar is létezett természetesen. Számos híres mester dolgozott a Józsefvárosban, de a legkeresettebbek talán a kárpitosok utcájában dolgozó iparosok voltak. Fénykorát ez a szakma a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben élte, és éppen a Baross utca volt a fő központja a felvirágzásnak.

Egy tipikus hajdani üzlet. Forrás: 1 X volt blog

Így számol be erről blogjában az egyik régi mester, Varga Vilmos:

„Nekem könnyű dolgom van, hiszen beleszülettem a budapesti kárpitos-utcába. Elég a 60-as, 70-e évekig visszamennünk. Akkor is szükségük volt az embereknek bútorokra, azzal a különbséggel, hogy e célból nem a nagyáruházba tartottak, hanem a Kárpitos-utcába. Két ilyen is volt Pesten! Az egyik, a Baross utca. A másik, a Király utca (egykori nevén Majakovszkij). E két utcában, és környékén volt a főváros kárpitos-mesterei közel 70%-ának üzlete. A dolog lényegéhez az is hozzátartozott, hogy ezt nemcsak Pesten és Budán, hanem az ország nagy részén ismerték. A Tatabánya környéki bányászfalvaktól, a Cegléd menti tanyákig jártak az emberek ide, hogy pénzüket költsék. Az iparosok előre készültek a bányász-fizetésekre, a zárszámadásokra. Nem is beszélve a HÚSVÉTRÓL, pláne a KARÁCSONYRÓL. Zengett az apró  kalapácsütésektől az utca. Azt is nehéz ma a "katalógus-vásárló" világban elképzelnünk, hogy ezek a cégek szinte ugyanazt a bútorfajtát készítették, és mégis volt rá kereslet. Mi lehetett ez a hatalmas sikerű kárpitozott bútor?- kérdezi a félrevezetést szimatoló. Ez volt a BUKÓS REKAMIÉ!!! Világítós, vitrines,vagy csak sima polcos. Főleg középdió, vagy sötét-dió színben fényezve. Hozzá a két rumba-fotel, kettő vagy négy székkel. Mindezekre mutatós és tartós „epingelé” bútorszövetet és sok politurt raktak. Már csak egy asztalt meg valami szekrényt kellett beszerezni, és be volt rendezve a hatvanas évek polgári-, paraszti-, avagy bányász lakása.” Ma már szinte semmi nem maradt ebből, új igények születtek, más divatok. Az üzletek megszűntek, szinte hírmondó sem maradt belőlük. Talán Blum Miklóst említhetnénk, ugyan már ő sem a Baross utcában dolgozik, mint egykor, hanem a Somogyi Béla utcában, szemben az általános iskolával. Ma is várja vevőit a boltocska, de már nem új bútorok gyártásával foglalkoznak, hanem restaurálással. Az „Egyszer bolt” portál sok józsefvárosi megszűnt üzletről tudósít, sok szép képpel. Innen veszünk két fotót egy hajdani József utcai üzletről. A portál így emlékezik meg a kárpitos-mesterségről: A kárpitosmesterség a reneszánsz idején alakult ki, amikor megjelent az igény a kényelmesebb bútorok iránt. Ekkor a fa ülőalkalmatosságokon elhelyeztek egy puha réteget, amit kárpittal vontak be.

A barokk idején terjedtek el a teljesen kárpitozott ülőbútorok. Ekkor alakultak ki a fát szinte teljesen nélkülöző ülőgarnitúrák, a fotelek és kanapék mai megfelelői. Ezek már teljes egészükben kárpitozottak voltak, teljes felületüket szövet borította. A kárpitozás módszere és kellékei is folyamatosan fejlődtek. A sima kárpit anyagok mellett megjelent a szivacs, de emellett megmaradtak a régi anyagok, amelyek a mai napig használatosak. A mai háztartások szinte egyáltalán nem élnek a kárpitozás nyújtotta lehetőségekkel. Napjainkban egy kanapé vagy ülőgarnitúra hamarabb megérik a cserére, mint az újrakárpitozásra. Ha egy családban elkopik a kanapé, nem a felújítás az első gondolat, hanem a közeli bútoráruház, ahol nagy választékban kaphatók a ma már cserélhető huzattal árusított fotelek, ágyak, kanapék és ülőgarnitúrák.

A régmúlt keresett terméke, a stílbútor (egy kicsit idealizált módon bemutatva)

Az újabb modellek már esélyt sem adnak arra, hogy a bútorok eljussanak a kárpitos műhelyig. Ezeket a bútorokat már levehető és cserélhető huzattal árusítják. Ezek az új kárpitok egyszerűen lezipzárazhatók a bútorokról. Könnyű anyaguknak köszönhetően egyaránt tisztíthatók szárazon, egyszerűen, egy nedves ruha segítségével, vagy mosógépben, a teljes tisztaság érdekében. A régi, gyári kárpit nem csak tisztítható, hanem könnyedén lecserélhető is, hiszen az új kanapékra nagyon sokféle kárpit kapható a bútoráruházakban a legkülönbözőbb színekben és mintázatokban.

 

A Kárpitos-, Passzományos-, és Gombkötő céh díszelgő vonulása a Szent Jobb körmeneten, 1930-ban. Forrás: Budapest Gyűjtemény

Ha beletekintünk ma az Arany Oldalakba, a mesterek címlistájába, láthatjuk: Józsefvárosi cím egy sincs már. Marad az emlék, az úgynevezett stílbútorok Baross utcája. Egykoron pedig nagy tekintélyű szakma volt a Kárpitos, Passzományos és Gombkötő Céh.