Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Jótékonysági művészi akció készül

Szegénységből sikerbe – mesebeli történet

2021. május 23. vasárnap

2020 júniusában írtunk arról a Józsefvárosból indult tehetséges fiatal művészről, aki festményeit a város különböző pontjain helyezte el, mondván „a művészet mindenkié, nemcsak azé, aki meg tudja fizetni”. Arra buzdította az embereket, vigyék haza a képeket, és a hátoldalon megadott elérhetőségén osszák meg vele, miért vitték el, mit jelent nekik. Most ismét megkerestük az akkor d-anger művésznév mögé bújó festőt, akivel azóta nagyot fordult a világ.

A magyar anyától és japán apától származó fiatal festőt Patrick Murakaminak hívják. Valaha a Dankó utcában lakott, most a Metropolitan Egyetemen tanul. 2020-ban kezdett bele a fotókkal is dokumentált képkihelyezős gerillaakcióiba, két hét alatt 18 festményt helyezett el a város különböző pontjain. Az egyik munkáját – egy rasszizmusellenes alkotást – épp a józsefvárosi Horváth Mihály téren tette ki. Ezek a képek mind valamilyen társadalmi-politikai üzenettel rendelkeztek, és újrahasznosított anyagokra készültek, jellemzően fahulladékokra, ami szükségmegoldás is volt, mivel nem volt pénze minőségi anyagokat használni. Akkor úgy nyilatkozott lapunknak, „ha lesz pénzem festékre, keretre és vászonra, továbbra is festeni fogok az utca emberének, bízva abban, hogy valaki felismeri az akció fontosságát, lényegét, és szponzorálja a munkámat”.

A koronavírus-járványra reagáló munkáját egy régi asztal lapjára szerelte rá, és kiakasztotta a XIII. kerületi Szent István parknál. Három nappal később jelentkezett a megtaláló, egy hölgy, aki elmondta, már az ő hálószobájuk falán van a kép. A hölgy barátja Daniel Labrosse, a fiatal francia-magyar képzőművész, aki már nevet szerzett idehaza, elismert és jól menő művésznek számít. Patrick-kal hasonló művészeti stílust képviselnek mindketten, és azóta már felmerült a közös kiállítás gondolata is.

Labrosse ajánlotta Hatházi Vera figyelmébe Patrick munkáit, mert nagyon tehetségesnek tartja. Az ügyvédként dolgozó Hatházi Vera több művészeti projektben is részt vesz, nemrég indította el a YoungArt nevű online galériát, Daniel Labrosse is az egyik alkotója. Hatházi azonnal beleszeretett Patrick Asil Anom (Mona Lisa) című óriásképébe, és egyből felkereste, megvan-e még, mert mindenképpen szeretné megvásárolni. Megvette a festményt, amire azóta sokan tettek már vételi ajánlatot, de Hatházi Vera nem akar megválni tőle. Arra kérte Patrickot, csatlakozzon ő is a nem sokkal előtte elindult YoungArthoz.

A YoungArt egy online galéria, ahová a leszerződött művészek feltölthetik az alkotásaikat, amik meg is vásárolhatók a weboldalon keresztül. A galéria célja, hogy összekösse a tehetséges fiatal művészeket a műkedvelő nagyközönséggel, és áthidalják a vásárlói és eladói igények közt tátongó szakadékot. Azok vásárolnak nálunk, akik eredeti műalkotásokkal szeretnék díszíteni környezetüket, de nem tudnak vagy akarnak milliókat költeni. Az általános gyakorlattal ellentétben az online galéria nem köt kizárólagos szerződéseket, azaz nem kötelesek csak rajtuk keresztül értékesíteniük, és alkotói ösztöndíjat is hirdet fiatal művészeknek.

A galéria vezetője szerint Patrick Murakami alkotásai a legsikeresebbek között vannak, mert stílusa egyszerre egyedi és hiánypótló, s nagyon kurrensnek számít. Már visszatérő vásárlókat is szerzett neki, és megrendelésre is kértek tőle képet. Patrick úgy gondolja, ez igazából nem az ő útja, csak akkor vállal ilyet, ha a téma és ötlet passzol a személyiségéhez, az alkotásban pedig megmarad a művészi szabadsága. Népszerű téma például a sport, de focis festményt például nem vállalna. Kosárlabdásat viszont már készített, és most van egy olyan – egyébként már elkelt – műve is a weboldalon, amin az egykori teniszklasszis, André Agassi és a Walt Disney-karakter Goofy kutya van összegyúrva egy alakban, teniszütővel a kezében. Egyik vásárlója Istenes Bence, aki már négy festményt is vásárolt tőle, és Patrickot a YoungArt legjobb művészének tartja.

A YoungArton keresztül Patrick most egy jótékonysági aukciót szeretne elindítani. A sikerrel szerencsére a társadalmi ügyek iránti elhivatottsága nem múlt el, és nemcsak témáiban igyekszik reflektálni a körülünk történő eseményekre, jelenségekre, de szeretne visszaadni valamit a sikerek után is. Úgy látja, azzal, hogy a képei értékessé váltak, ő maga nem változott, csak a lehetőségei. Az utcára kiakasztott képekkel nem akar felhagyni – a művészet mindenkié, ezt továbbra is vallja. Természetesen szeretne ebből megélni. Korábban ruhatervezéssel foglalkozott, amit hasznos tapasztalatként élt meg, de nem ez az ő iránya. Fiatal felnőtt, akinek megvannak a maga vágyai, egyszer szeretne saját otthonba költözni, mert most a szüleinél lakik. „Egy művésznek is vannak olyan vágyai, céljai, amit csak pénzzel lehet megváltani. Én ehhez értek, ezt szeretem. Művész vagyok, el kell adnom az alkotásaimat, hogy megéljek, hogy elérjem a céljaim” – vallja, és nem csinál abból lelkiismereti kérdést, hogy a munkái egyre nagyobb pénzbeli értéket képviselnek. Azzal, hogy most több pénzt keres, végre többet tud az alkotással foglalkozni és rendes alapanyagokkal dolgozik, például tud rendes vásznakat is venni, és nem lepedőre kell festenie.

Érdekes módon kapcsolódik ehhez a most aukcióra felajánlott Juno című festménye is, ami az eddigi legnagyobb méretű képe. Rendelt vásznakat, és a dobozra, amibe be voltak csomagolva, a kisebb testvérei rárajzoltak. Megtetszett neki ez, és megszületett az ötlet: vett léceket keretnek, és a doboz összefirkált kartonját használta vászon helyett. 

Juno római főistennő a családok, gyerekek és újszülöttek védelmezője. Szokták őt pávával is ábrázolni, mivel egy mitológiai történet szerint őt tette fel egy elhunyt óriás, Argus szemeit a páva faroktollaira mementóként (innen ered egyébként az árgus szemekkel néz kifejezésünk). A festmény Junót és a pávaszem-motívumokat ábrázolja, különlegessége pedig az, hogy jobbról nézve a figura rózsaszínű, balról pedig sárga.

A kép eladásából befolyó összeget a Bethesda Gyerekkórháznak szeretné majd eljuttatni. Az egyik kisöccsét ápolták ebben a kórházban, és nagyra értékelte, ahogy foglalkoztak a gyerekekkel. Ezt szeretné meghálálni ezzel. De nem egyszerűen egy felajánlott képről van szó, már magában az alkotói folyamatban igyekezett összekötni az egyes elemeket: Juno személye, vagy hogy gyerekrajzok vannak a festmény alapjául szolgáló kartonon, mind a művészi koncepció része, eleve a gyerekkórház támogatására készül a festmény.

Hatháti Vera azonnal támogatta az ötletet, és nemcsak a galéria jutalékáról mond le, de igyekszik minél nagyobb publicitást is szerezni, és gondolkozik azon, hogy hasonló aukciókat később is szervezzenek. Jelen esetben még nem tudja, hogy egy magasabb fixáras vagy inkább licitálós rendszerben hirdessék-e meg a képet. Nem akar abból sem titkot csinálni, hogy ez nekik is jó reklám – így tehát mindenki jól jár ebben a történetben.

Hatházi kiemelte, hogy a jótékonykodásban fontos elem, amikor valaki nem egyszerűen egy nemes ügyet támogat, hanem személyes élmény is kapcsolódik, és érzelmileg kötődik – a Juno festmény pedig minden elemében ilyen.

Szöveg: Pálinkás János; Képek: Patrick Murakami, illetve Roadster.hu

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben