Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Akit élve temettek el

2013. október 22. kedd

57 évvel ezelőtt Józsefváros lángokban állt, az 1956-os forradalom legkeményebb csatái kerületünkben zajlottak. Háború volt Magyarországon, és ezt a harcot többnyire gyermekek vívták az akkori korszak legiszonyúbb birodalma ellen a haza megmentéséért, a szabadságért, a jövőért, az emberhez méltó életért. Az egyik „legenda” közülük Dózsa László színművész, rendező, akit 14 évesen élve temettek el a Kerepesi temetőben.

A 71 éves örök komédiás ezekben a napokban ünnepli rendes születésnapját, no meg azt a bizonyos „második, rendkívülit” is. 1956 novemberében az ÁVH pribékjei tömegsírba dobták, félholtra verve, mésszel leöntve, repeszszilánkokkal az agyában. Csoda történt, még ezt is túlélte.

                                                                   

– Hogyan kezdődött, hogyan keveredett a forradalmi eseményekbe?

– A szabadságharc első napján – ekkor a Hegedűs Gyula utcában laktunk – anyám leküldött vásárolni a közeli Lehel piacra, amikor egyszer csak teherautók dübörögtek el mellettem, melyekről a forradalmárok fegyvereket osztogattak. Felmásztam az egyikre, aztán a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkánál lévő épületbe napokra befészkeltük magunkat a társaimmal. Kevesen mertek az orosz tankok között szaladgálni, de mi akkor, abban az eufóriában nem fogtuk fel, mit kockáztatunk. Folyamatosan éjjel-nappal, a konszolidáció beálltáig, október 28-ig gyújtottuk a Molotov-koktélokat, és ott ártottunk az oroszoknak, ahol csak tudtunk.

November 4-én megindult a szovjet tankok végeláthatatlan özöne, hogy Kádár hívására eltiporják a magyar nemzet szabadságharcát. Hol volt Ön ekkor, és mi történt?

– Hajnalban már az utcán voltam, hiszen bajtársaimmal abban állapodtunk meg, ha bármi olyan esemény történik, ami ezt szükségessé teszi, újra felvesszük a harcot. A Szövetség utcában majd‘ százan verődtünk össze, délelőtt nehéztüzérségi támadás indult ellenünk a Rákóczi útról. November 7-én már nem volt értelme az ellenállásnak, megadtuk magunkat.

A szovjetek a Rákóczi mozi sarkánál a házfalhoz tereltek minket, és géppisztollyal több sortüzet eresztettek ránk. A nyakamat eltalálta egy golyó, összecsuklottam. A sortűz után néhány tojásgránátot is közénk dobtak, a fejembe hátul két repeszszilánk fúródott. Aztán magyarok jöttek túlélők után kutatni, és a környező utcákból a Szövetség utcai kórházba szállították a sebesült forradalmárokat, így engem is.

– Innen november közepén az ÁVH-sok a Mosonyi úti rabkórházba vitték, ahol  tovább kínozták és vallatták.

– Arra voltak kíváncsiak, ki volt a csoportom vezetője, ki az a Fekete János, mit tudok róla, hol tartózkodik. Belőlem persze semmit sem tudtak kiverni, hiába rugdosta a pufajkás vallatótiszt a sebesült fejemet, nem vallottam. Ekkor kerültem a klinikai halál állapotába. A következő kép, amire emlékszem, hogy bedobnak egy sírba. Dobálták rám és mellém a holttesteket, úgy éreztem, mintha átlényegült volna a testem, s külön vált volna a lelkemtől, szellememtől. Hideg eső esett, mégis melegnek tűnt... Aztán hangot hallottam fentről. A sírásók kiemeltek és titokban elvittek a Szabolcs utcai kórházba, ahol még hónapokig élet-halál között voltam. Nyolcórás műtéttel mentettek meg az orvosok. Mednyánszky és Kárpáti professzoroknak azért is hálával tartozom, mert hónapokig bújtattak, ami ezekben az időkben szintén az életet jelentette.

A kádári megtorlás során Dózsa Lászlót nem találták meg, mivel a kartotékján az szerepelt, hogy meghalt és eltemették. Szép, barna szemében ma is az a tűz, huncutság és életerő vibrál, ami 14 éves kamaszként szabadságharcossá tette. Köszöni, jól van: szerepel, játszik, rendez – teljesíti a dolgát, azt a küldetést, amelyre 57 évvel ezelőtt a sírból az Isten visszarendelte. Nem vár érdemeiért kitüntetést és elismerést, a számadást pedig rábízza a Gondviselésre....

Cs.D.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben