Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

A tű foka

A Magyar Nemzet beszámolója a Kék Pont elleni tüntetésről

2014. január 28. kedd

A múlt heti Magyar Nemzet Hétvégi Magazin mellékletében egyoldalas riportban számolt be a Kék Pont Alapítvány irodája előtt lezajlott tüntetésről, melyet egy helyi civil szervezet, az Orczy Egyesület szervezett. A tüntetők azt követelték, hogy a Kék Pont hagyja abba a tűosztogatást a drogosoknak – hiszen Józsefváros lakói lépten-nyomon, nagy valószínűséggel fertőzött, használt fecskendőkbe botlanak a köztereken, játszótereken, sőt az óvodaudvarokon is –, és vonuljon ki a kerületből. Kattintson és olvassa el a Magyar Nemzet beszámolóját a megmozdulásról. Fotó: Magyar Nemzet Hétvégi Magazin

A tű foka

Egy civil szervezet kezdeményezésére józsefvárosi lakosok tiltakoztak a Kék Pont Alapítvány tevékenysége ellen: évente százezer tűt osztanak ki a kábítószereseknek Magdolna utcai irodájukban. A környéken élőknek elegük van a közterületen és lépcsőházakban eldobott fecskendőkből és tűkből. Az alapítvány szerint nem megoldás a program leállítása.

Múlt szombaton tizenegy óra körül szinte gongütésre zárta le a rendőrség a józsefvárosi, meglehetősen szlömös Magdolna és Lujza utca bejáratát. Az előre bejelentett civil megmozdulás késve kezdődött, bedöglött a hangosítás. A sarkon, emeletes társasház földszintjén működik 2010 óta a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány (továbbiakban Kék Pont) VIII. kerületi tűcsere programja. A szervezet 2010-ben költözött ide, 2013 decemberéig együttműködésben állt a józsefvárosi önkormányzattal, amit az önkormányzati képviselő-testület szerződésszegésre hivatkozva 2014-től felbontott. Álláspontjuk szerint a Kék Pont nem tett eleget annak a korábbi vállalásának, amely szerint kötelessége lett volna a köztéri drogszemét begyűjtés is. A komplex program egyébként soha nem kapott pénzügyi támogatást az önkormányzattól, az évente több mint százmillió forint állami, üzleti és magántámogatásból tevődik össze.

A Magdolna utcában folyó munka a környékbeliek szerint azt jelenti: munkaidőben egymásnak adják a kilincset a leginkább csuklyás pulóverben, kabátban érkező droghasználók, és fecskendőt, tűt kapnak, hogy kábítószerüket a környéken maguknak beadhassák…

Két idősebb asszony figyeli tisztes távolból a kereszteződés négy oldalán gyülekező embereket. Odalépek hozzájuk, s megkérdem, tudják-e, mi lesz itt.

– A tűről lesz szó – felelik szinte egyszerre, majd egyikük így folytatja. – Ne osztogassák! Én háztakarító vagyok a Lujza utcában, de a kapu előtt és a lépcsőházban sok az eldobott tű. Ugyanis oda járnak beszúrni magukat, és bódult állapotban ücsörögve a lépcsőkön nemritkán ott végzik el a kis- és nagydolgukat is. Milyen dolog ez? 

Végre az Orczy Egyesület vezetője kiáll az útkereszteződés közepére. Köré gyűlnek az emberek, közel százan. Gondos Judit elnök olvassa fel a következőket.

– Köszönöm, hogy eljöttek a meghirdetett tüntetésünkre. A hétköznapi embereket képviseljük, szeretnénk, ha Józsefváros tisztább lenne a jelenleginél. Szeretnénk, ha gyermekeink a játszótereken biztonságban játszhatnának, nyugdíjasaink nyugodtan sétálhatnának és levegőzhetnének a parkokban. Itt, a Józsefvárosban majdnem nyolcvanezer ember él a súlyos fertőző betegségek fenyegetésének árnyékában azért, mert évente százezer drogosok által használt fecskendő és tű van széjjelhajítva az utcákon, lépcsőházakban és igen, az óvodák és iskolák udvarán is! Miért korlátozza a többséget egy deviáns kisebbség? Vannak olyan, magukat önjelölt módon szakértőnek nevező hölgyek és urak, akik szerint a józsefvárosi lakóknak a normális élethez nincs joguk. Az ő budai és belvárosi lakásaikból nem látszódnak a Kálvária, a Golgota, a Losonci tér, sem a Magdolna utca eldobált fecskendői. Ők fizetést is kapnak azért, mert elősegítik több százezer tű eldobását a kerületben. Irodájuk a Kék Pont. Azt mondták, hogy segíteni jönnek ide, vigyáznak a köztisztaságra, és jobb lesz itt élni. Tűcsere programjuk csak rosszat hozott, tűcsere címén osztogatják a tűket a sokszor hepatitiszszel fertőzött embereknek. Vajon hány embert szoktattak le így a drogozásról? Miért nem annyi tűt adnak ki, amennyit a drogos visszahoz? És miért nem szedik össze a tűket? Mondjuk ki: elég volt! – szögezi le papírjából végre felnézve.

Sok a bekiabálás pró és kontra, miközben a Kék Pont munkatársai nápolyit és mandarint osztogatnak, termosszal járják körbe az embereket, egyik dolgozójuk rendre szappanbuborék-felhőt fúj az emberek feje fölé. Egy micisapkás, piros sálas középkorú férfi közbekiált, és azt kérdi az Orczy Egyesület elnökétől, mi a drogos leszoktatásának a megoldása. Mi a valódi segítség? Odalép hozzá valaki, s rárivall: „Mit kiabál közbe, adja meg a tiszteletet a hölgynek! Hanyadik kerületben él, uram?” – kérdezi még tőle, mivel egyébként senki nem látta még a környéken.

Rekedten kiabálja egy kigyúrt, idősebb férfi a Kék Pont munkatársaira mutatva:

– Maguk négykor hazamennek Budára, de itt maradnak a vizeletükben fetrengő drogosok a mi lépcsőházainkban. A gyerekeinket, kutyáinkat nem merjük kivinni az utcára.

Csatlakozik hozzá egy helybeli:

– Tömbházfelügyelő vagyok, 220 lakás tartozik hozzám, engem már meglékeltek itt, a Baros utcában a drogosok. Mindennap látok harminc-negyven tűt. Kívánom, hogy maguk is véres liftben járjanak.

Barna Erika, a Kék Pont kommunikációs vezetője lép az embergyűrűbe:

– Nem tagadtuk, hogy az eldobott drogszemét óriási probléma. Ennek az az oka, hogy nincs drogstratégiája az önkormányzatnak, így ellátórendszere sem. Való igaz, a társasházakba nem járunk tűszemétért. Mi azt vállaltuk, hogy a rejtőzködő droghasználó csoportokat megtaláljuk. Egészen pontosan: az egyezség úgy szólt, hogy hármas drogszemét begyűjtés folyik a kerületben: szervezetünk, önerőből, a nem köztereken található fecskendők begyűjtésére vállalkozott. Azt gondoljuk, hogy nem megoldás a program leállítása.

Persze az itt élőket nem érdeklik a hosszú távú stratégiák, ők csupán nem akarnak az utcáikban, a lépcsőházaikban fecskendővel és bódult fogyasztókkal találkozni.

– Arra kérjük önöket, hagyják el a kerületet. Nincs szükségünk álsegítésre, az emberek és a kerület tönkretételére – kiáltja valaki.

– A lakosok zöme kisebbségi, s őket a droggal könnyű kísértésbe vinni – lép előre egy férfi, aki maga is roma.

Aztán megint a Kék Pontot védik, közöttük egy magát Veres Péter úti pedagógusnak mondó ember is, aki gyakran felemeli a hangját. A nyakában ugyanolyan piros sál, mint egy korábban felszólalónak. (Többen úgy vélik, sok a kívülálló, csupán balhéra váró, illetve politikai aspiráns a tömegben.)

Kaiser József józsefvárosi önkormányzati képviselő is megjelenik a rendezvényen. Szerinte eluralkodott a káosz, a Kék Pont minden ígéretét megszegte, amit az önkormányzatnak tett.

– Én, mint képviselő sok jelzést kaptam, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kerületiek félelemben élnek.

Igencsak szűkszavú a tüntetést „bezáró” Gondos Judit, az Orczy Egyesület vezetője, aki arra a kérdésemre, hogy milyen erő, mekkora tagság áll mögöttük, azt feleli:

– Ne haragudjon, én ilyenekről nem nyilatkozom. Kaiser József viszont elmondja, hogy a tűosztás a drogprobléma fokozása. A program nemcsak a fogyasztókat, hanem a drogterjesztőket is a kerületbe vonzotta. Hatvan-hetven ezer tű kerül ki az utcára, mint elhajigált szemét. Tavaly csak az önkormányzat megbízottjai 2027 tűt találtak, jutott a játszóterekre meg a homokozókba is. Az eldobált tűk könnyen fertőzést is okozhatnak. Ha a fővárosban nemcsak ezen az egy, hanem harminc helyen lesz ilyen tűcsere állomás, akkor a Józsefváros is kiveszi majd a részét a programból, egyedül azonban nem vállalja át mások terheit.

A Magdolna és a Lujza utca sarkán működő állomáson – ahol a demonstráció idejére leállították az ügymenetet – folytatódni fog a tűcsere program. A Kék Pont álláspontja szerint a környékén eldobált tűk miatt többször egyeztettek a közterület-fenntartóval és a városüzemeltetéssel. Többször takarítottak munkatársaik az utcákon, lépcsőházakban, kapualjakban. Egy ideje azonban csökkent a támogatásuk, így már nem tudnak köztéri utcai munkára vállalkozni. Konzultációkkal, fertőző betegségek megelőzésével kapcsolatos tanácsadással is foglalkoznak, időnként egészségügyi vizsgálatokat is végeznek.

Internetes honlapjukon látható a begyűjtéseik jegyzőkönyve. Az úgynevezett „Kék Pont-zóna” területén, a Dobozi utca–Szerdahelyi utca–Karácsony Sándor utca–Baross utca által határolt területen tavaly hat alkalommal 144, idén januárban pedig négy alkalommal 94 drogszemetet gyűjtöttek be.

Bent az irodájukban egy hatalmas táblán a házirend olvasható. Szabad húsz percet internetezni, konzultálni és szódát inni, viszont nem szabad „bent és a környéken szúrni”, „erőszakoskodni és hangoskodni”.

Az egyik pulton szóróanyagokat találni a hasisról, kokainról, ecstasyról, alkoholról és szipuról. A tájékoztatókon egyetlen mondat nem tartalmazza azt, hogy egészségre ártalmas szerekről van szó, inkább csak azt hangsúlyozzák, hogy „a boldogság, melegség és túláradó szeretet érzése tölt el”, „a fizikai, szellemi, lelki erősség illúzióját nyújtja”, „egy vágyott világ képeit lehet előidézni”, és hangsúlyozzák, hogy csak a jó döntést szeretnék elősegíteni.

Még meglepőbb kiadvány a zürichi önkormányzat brosúrája, amelyben magyar nyelvű leírás tájékoztat arról, hogyan lehet valaki Zürichben utcai prostituált. (Mint ismeretes, a józsefvárosi tűcsere program önkormányzati támogatásának megvonását követően Michael Herzig, Zürich önkormányzatának szociális ügyekért felelős, droghasználókkal foglalkozó részlegének vezetője levelet küldött Kocsis Máté józsefvárosi polgármesternek azt hangsúlyozván, hogy márpedig a Kék Pont hiánypótló szolgáltatást nyújt. A tűcsere program mellett szóló támogató levelében Michael Herzig egyben személyes segítségét is felajánlotta a VIII. kerületi vezetésnek.)

„A prostitúciós munkavállalási engedélyt beszerezheti minden kedden, szerdán és pénteken 9–13 óráig a Selnaustrasse 27. szám alatt a 3. emeleten” – áll a prostitúciós munkavállalási engedély megszerzéséhez tételes leírást, e-mail címeket és telefonszámokat tartalmazó kiadványban.

A Magatartás fejezetben ez olvasható: „Ha Zürich városban szexmunkásként dolgozik, be kell tartania a törvényeket. Ezenkívül elvárjuk öntől, hogy legyen tekintettel a munkakörnyezetére, vagyis a hulladékot a szemeteskukába távolítsa el, és ne hagyja szanaszét dobálva.”

Varga Attila, Magyar Nemzet