Bár magát a feltámadást sehol sem írja le a Biblia, nincsenek tanúk rá, mégis kétségtelen, hogy Jézus Krisztus feltámadása a kereszténység alapja. Jézus halálán keresztül éri el a hívő ember a bocsánatot földi bűneiért. A katolikus lexikon megfogalmazása szerint: „Az ember megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által.” Jézus nyitott sírja az igazolása annak, hogy a földi élet átmehet a mennyei dicsőségbe, az életnek van értelme és célja, és hogy a kereszténység reménye nem hiábavaló.

Egyházi szertartások

A keresztény egyház szertartásaiban a húsvétot előkészítő időszak a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos pusztai böjtjének emlékére az önmegtartóztatásra tanít. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnaptól kezdődő nagyhét: Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. Az esti mise után elhallgatnak a harangok – „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. A mise után sok templomban virrasztást tartanak, mondván, hogy Jézus tanítványai elaludtak. Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Ezen a napon nincs mise, helyette igeliturgia van, áldoztatással és áldás nélküli elbocsátással. Nagyszombat este bonyolult szertartás veszi kezdetét a keresztény templomokban, mivel az ősi zsidó hagyományra alapozva naplemente után már a vasárnap kezdődik. Ekkor gyújtják meg a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, és szentelik meg keresztvizet. Este körmenetekkel emlékeznek meg arról, hogy Jézus harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból. Húsvétvasárnap délelőtt ünnepi szentmisét tartanak, amelyen megszentelik az ételeket.

Népszokások

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ezen a napon zöld élelmiszereket (friss sóskát, spenótot, csalánt) főztek, még a csirkéket is friss zölddel etették, s az a hiedelem járta, hogy ettől jobb lesz a termés. Nagypénteken tilos húst enni, sok helyütt még tüzet sem raktak, következésképpen kenyeret sem sütöttek, mert az egyébként is kővé válna. A napkelte előtti fürdés viszont szépség- és egészségvarázslási céllal ajánlott volt. A húsvétvasárnapi ételszentelésre a hagyományos húsvéti ételeket vitték el letakarva: A tojás a tavaszi újjászületés jelképe, a húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A húsvéthétfői locsolkodás alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit. Az érte járó tojás szintén jelkép: a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe volt. Ezért kötődik hozzá a nyúl is, amely közismerten szapora állat. A locsolkodással együtt a bő termést hivatott előidézni.