A Hősök napján tartott ünnepélyes újraavatáson Kocsis Máté polgármester azokra a katonákra emlékezett, akik vérüket és életüket adták a hazáért. A szobor felújításával végre méltó módon emlékezhetünk a 32-es gyalogezredre, akik a polgármester szavai szerint tisztességgel tették a dolgukat. Hozzátette, hogy a Honvédelmi Minisztériummal közösen végzett emlékmű-felújítás tökéletesen illeszkedik Józsefváros újjáépítésébe. Végül kiemelte, hogy a megújított emlékhely a jelképe annak, hogy a névtelen hősök iránti tiszteletünk megkérdőjelezhetetlen, és az utókor hálája nem szűnhet irántuk.

Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere

Az ünnepi műsor keretében elhangzott a 32-es baka vagyok én című ismert katonanóta, és az egyházi felekezetek (katolikus, evangélikus, izraelita) is megemlékeztek és áldást kértek a hős magyar katonákra.

Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium államtitkára

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára beszédében visszaemlékezett, hogy 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen az ifjú királynő, Mária Terézia a magyarok segítségét kérte Ausztria készülő háborúiban, amire a nemesek – a szobor talapzatán is olvasható felirat szerint – a „Vitam et sanguinem!” (Életünket és vérünket!) közfelkiáltással válaszoltak. Pálffy János országbírónak csak egy feltétele volt, hogy katonáinkat csakis magyar tisztek, magyar tábornokok vezessék. Ekkor állították fel a 32-es gyalogezredet. Az államtitkár kiemelte, hogy ez a felajánlás megtiport nemzeti öntudatunk erős fellendülését hozta. Ez a tett üzenetértékű volt: harcra kész még a magyar nemzet, képes megújítani az ősök dicsőségét. A 19. század végéig tizennégy háborúban, 135 csatában, ütközetben, ostromokban és várvédelemben küzdöttek a harminckettesek. A hősök, akik előtt most fejet hajtunk, országunk haladásának ügyét szolgálva életüket adták hazájukért, jövőbe vetett hitükért, ezért szellemi és lelki hagyományaik őrzése és ápolása a mi felelősségünk is – fejezte be beszédét Vargha Tamás, köszönetet mondva a VIII. kerületi önkormányzat segítségéért az emlékmű helyreállításában.

A felújítás példaértékű együttműködés keretében jött létre, melynek során a Honvédelmi Minisztérium a szobrot, illetve annak talapzatát, az önkormányzat pedig annak környezetét hozta rendbe. A Budapest Galéria szakembereinek segítségével történt felújítás első fázisaként a fémszerkezet újult meg. Tisztítási és patinázási munkákat végeztek, melynek eredményeképpen szép, egységes színű lett a szobortest és a domborművek. A második fázisban a porózus talapzat restaurálására került sor. Az önkormányzat a megújuló szobor környezetének rendbetételét vállalta, melynek keretében a szoborkert körüli kerítés újult meg, és a megközelítést lehetővé tevő kaput is kialakítottak. Zászlórudakat állítottak a kertbe, illetve díszkivilágítást is kapott az emlékmű. A beruházás összköltsége megközelítőleg 10 millió forint volt, melyet a minisztérium és az önkormányzat hozzávetőlegesen egyenlő arányban finanszírozott.

A szobor története

A 32-esek terén található emlékművet (Szentgyörgyi István alkotását) 1933-ban közadományokból állították a Mária Terézia által alapított 32-es honvéd gyalogezred hősei előtt tisztelegve. A szobortest egy kézigránátot dobó, másik kezében szuronypuskát tartó, rohamsisakos katonát ábrázol. A talapzaton két domborművel, melyek közül az egyik a Mária Teréziára felesküdő magyar nemeseket ábrázolja „Vitam et sanguinem!”, azaz „Életünket és vérünket!” felirattal, a másik az ezred első világháborús katonáit mutatja be, a háború kezdetének és végének dátumaival. A talapzat hátoldalán pedig azon csaták felsorolása olvasható, amelyekben a 32-esek részt vettek.