- Hogyan született meg a Szellem a spájzban?

- Még Darvasi Ilona igazgatása alatt dolgoztam a Soproni Petőfi Színházban. Egyik alkalommal a Lőverekben szállásoltak el. A szálloda kicsit messze volt a színháztól, ezért kénytelen voltam taxizni. Már első alkalommal feltűnt egy nagyon furcsa, romos épület, nem messze a szállásomtól. A taxisoktól érdeklődtem, mit tudnak róla. Elbeszélésükből összeállt egy városi legenda, amelynek némi történelmi alapja is van. Az elbeszélések szerint azért nem merik lebontani, mert szellemek lakják. Az igazság ennél sokkal prózaibb volt. A műemlékvédelem annak idején megakadályozta a ház illegális lebontását. Később utána olvastam Sopron második világháborús történetének, és kiderült, hogy súlyos bombatalálat érte azt a környéket, pontosan azokat az utcákat… Ettől kezdve már csak a fantáziát kellett szabadjára engednem és hat éjszaka alatt megszületett a Szellem a spájzban című kísértetkomédia első változata.

- Úgy tudom, hogy a szerepeket a színész kollégáira írta.

- Az ötletből először szinopszist írtam, majd megmutattam Darvasi Ilonának, akinek nagyon megtetszett a téma. Arra kért, hogy mielőbb álljak neki a munkának. A különböző szereplőkre színészeket is javasolt, mint például a Katonára Bregyán Pétert, az Öregasszony szerepére Pásztor Erzsit. Az olvasópróbán érdekes volt hallani a mondatokat, melyek szinte ugyanúgy hangzottak el, ahogy én is hallottam magamban, amikor számukra írtam a dialógusokat. Ugyanazok a hangsúlyok, hangszínek tértek vissza. Pásztor Erzsin és Bregyán Péteren kívül Győri Péter, Nyírő Bea, Détár Enikő és Nagy Gábor is garancia a felhőtlen szórakozásra. Böhm György rendező pedig nagyszerű választás volt. Tudom, hogy maximálisan kiaknázza a humor adta lehetőségeit a darabnak, ahogy a mélységeit is.

- Miről szól ez a kísértetkomédia?

- Szerintem egy darab akkor jó, ha olyan, mint a hagyma, különböző rétegei vannak. A Szellem a spájzban történetében a felszínen zajlik egy bohózat, ahogy a darab rendezője, Böhm György fogalmazott. A mélyén azonban egy alapvető problémát feszeget. Felnőttkorára szinte biztos, hogy mindenki átéli hozzá közel álló személy/személyek elvesztését, és előfordul, hogy nem tudunk elengedni valakit. A darabból kiderül, hogy a ház két szelleme azért nem tud elmenni, mert még dolguk van. Tisztázniuk kell a még életükben lezáratlanul maradt emberi kapcsolataikat a családdal. Itt tehát az élők és a szellemek kapnak utólag egy lehetőséget, az élet azonban ennél szigorúbban betartatja a határidőt. Nem érdemes hát késlekedni.

Sz. A.