A pártállami tikosszolgálat a megfigyelés és a megfélemlítés mellett a rendszer ellenségeit ügynökök beépítésével saját barátai, társai, családja előtt igyekezett lejáratni, sokszor képtelen vádakat terjesztve. A legtöbb esetben ez sikerült is, évtizedekre megbélyegezve embereket, tönkre téve életüket. A módszert feldolgozó, a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet tanulmánykötetére épülő dokumentumfilmet az Uránia Nemzeti Filmszínház nagytermében csütörtökön este telt ház előtt mutatták be.

„A Lejáratás és bomlasztás hiánypótló és egyben megdöbbentő. Hiánypótló, hiszen a társadalom nagy része még ma is szinte nosztalgiával gondol a Kádár-korszakra, amikor emberek tűntek el, kerültek börtönbe. Kevésbé ismert titkosszolgálati módszereket mutat be a dokumentumfilm, amely sokkal durvább, mint a fizikai erőszak, a rafinált gonoszságról szól – fejtette ki nyitóbeszédében Pesty László, dokumentumfilmes.

„Nektek már sokkal jobb lesz kisfiam, mondta édesapám, amikor észrevette, hogy Chrudinák Alajos Panorámáját néztem nyolcévesen a tévében. De minél? – tettem fel a kérdést, és ez a fajta kíváncsiság később is megmaradt bennem. Amit apáink a 80-as, 90-es évek fordulóján nagy ellenszélben elértek, az felbecsülhetetlen érték, amit folytatni kellett” – mondta a díszbemutatón Kocsis Máté.

Pesty szavaira utalva hozzátette: a lejáratás sokkal rosszabb kínzás volt, mint a körömtépés. „Mert a lejáratás örökségét még az áldozat gyermekei, unokái is nyögik, éppen ezért nem szabad engedni a tisztázás kérdéséből. Az apáink iránti igazságérzetünk és a saját igazságérzetünk tisztázása érdekben is szükséges ez, amiben ez a film segít” – mondta Kocsis Máté.

A dokumentumfilm két teljesen ellentétes megítélésű, gondolkodású embert, csoportot mutat be: Szalai Sándor professzor, illetve az Inconnu Csoport ügyét. Dokumentarista és játékfilmes eszközökkel megelevenített jelenetek segítségével ismerjük meg a lejáratás és a bomlasztás technikáját, miközben szakértők tárják fel a múltat, és a kegyetlen módszert. Mint Huth Gergely, a film rendezője elmondta, szándékosan választottak két ilyen nagyon eltérő habitusú embert, illetve csoportot, hogy átláthatóvá váljon, a módszer mindkét oldalú „egyénekkel” szemben ugyanúgy működött.

Ráadásul meglehetősen jól. Mint a filmben Hankiss Ágnes, a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet igazgatója elmondja: még 2011-ben is találkozott olyan emberrel, aki a bizonyítékok ellenére nem hitte el, hogy – a korábban már elhunyt – Szalai Sándort ügynöki tevékenységgel csak „lejáratás és bomlasztás” miatt vádolták meg. Hamisan, de mégis nagyon sikeresen.