1943-ban ezen a napon kísérelte meg a lehetetlent a 2. magyar hadsereg a Don-kanyarnál: feltartóztatni a Szovjetunió létszámában és felszerelésében erősebb seregét a -35-40 fokos hideg, orosz télben. A katasztrófa – amely során gyakorlatilag a teljes 2. magyar hadsereg megsemmisült – évfordulója alkalmából az Orczy-parkban a Tiszti hősi emlékműnél az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, valamint az MH Ludovika Zászlóalja tartott ünnepi megemlékezést.

Dr. Kaló József egyetemi adjunktus beszédében emlékezetett, hogy katonáink elégtelen felszereléssel és fegyverzettel álltak a 6-7 szeres szovjet túlerővel szemben. "A magyar katonák ilyen körülmények között is próbálták teljesíteni kötelességüket. Helytállásukat az is motiválta, hogy katonaként akartak túlélni, és a parancsot teljesítve kötelékben hazajutni” – mondta Kaló József.

A történész felhívta a figyelmet arra, hogy az egységek harcfegyelme csak több – a szabadban, ellátás nélkül töltött – éjszakát követően, a fegyverzetük egy részének elvesztése után bomlott fel. A harcok során a becslések szerint 93-148 ezer magyar katona esett el. A hatalmas veszteség egyik fő oka volt az is, hogy a német hadvezetés által megígért felszerelés soha nem érkezett meg. „A saját szövetségese által elárult magyar hadsereg a körülmények ellenére csodálatos fegyvertényt hajtott végre, utolsóként hagyta el állásait” – zárta szavait Kaló József.

Az évforduló alkalmából a Tiszti hősi emlékművet Dr. Boldizsár Gábor, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja és Molnár Zsolt, az MH Ludovika Akadémia ezredese koszorúzta meg, majd a résztvevők díszlövések kíséretében főhajtással tisztelegtek a hadi katasztrófa emléke előtt.